Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1857
6 anyád holta után pedig, kit a Mindenható nekünk még sokáig tartson meg, angol király lehetendsz. De még most kis gyermek vagy, ki elülj ár óid és gyámnokaidnak engedelmeskedni tartozol. Azonfelül még más nyomatékos szót kell hozzád szólanom, mit bölcs Salomon (Példabesz. 13, 24.) mond: „Fiától a vesszőt kiméiö nem szereti azt; a ki fiát szereti, korán fenyiték alá veti. 1 1 Mire az atya előhoz egy vesszőt s egyik leghatalmasb birodalom jövendő trónörökösét jól megfenyíti s azután szögletbe állítván mondá: „Itt maradsz állva és leckédet tanulva addig, mig növelönöd megnem engedi ismét onnét előjöhetned; de soha el ne feledd, hogy most gyámnokok és eliiljárok alatt állsz ép ugy, mint jövőre egy Isten által adott törvények alatt." Ez tényleg bebizonyított finom keresztény növelési mód, melyet minden, ki gyermekkel megáldatott; jól megjegyezhet és mint utánozható példát szivére kötheti. (Jahrbuch für Lehrer, Aeltern und Exzieher 1854.) * * * A legbuzgóbb iskolai növelés és oktatás kedvező sikert nem eredményezhet, ha a szülei házban a gyermek előtt ellenkező történik azzal, mit iskolában hall; ha a szülei házban történtek meghazudtolják az jiskolában ajánlottakat. Ha a gyermek az iskolában hallja, miszerint e vagy ama parancs által tiltott kihágások ellen véteni nem szabad, és a szülei háznál még is ép azon vétségekkel kell a fiúnak találkoznia. így tanítjuk a gyermeket hazugságra saját példáink által, a nélkül, hogy azt észrevennök; sokat beszélünk jelenlétükben olyat, melyről azok bizonyosan tudják, hogy nem igaz és rosz. Mit használ, hogy a tanár tanoncait mások iránti jótékonyságra ébreszti, ha a szülei házban látják vagy hallják, mily kemény szemrehányásokkal illettetnek a csekély alamizsnáért esdeklő szegények, s elöttök nem ritkán keserű pirongatások közt az ajtót bezárják? Mit használ, ha a tanár tanoncaiba szeretetet és békét öntni igyekszik, ha a szülei házban ellenkezőt tapasztal? Ha a szülék botlanak, egyedül soha sem botlanak. Gyermekeik követik nyomdokaikat. Meghiusul az iskolai igyekezet olyatén szülék fonák beszédje által, kik a tanár iránt tartozó tisztelet ellen szólanak gyermekeik előtt. Ha óhajtjuk, hogy a tanítás gyermekeink előtt fontos és érdekteljes legyen, akkor szüléknek kötelességükben áll a tanitók iránt a gyermekben mindig jó véleményt támasztani, beléjök valódi ismeretet önteni a bizodalomról, melylyel a tanár azokat oktatja; gyermeknek hinni kell, hogy a jó tanár személye neki mindig fontos és szent; különben veszve van minden tisztelet és bizodalom, melyek nélkül kisebb nagyobb mértékben meghiusul az oktatás. Ép így hiusul az meg a dús szüléknek paraszt büszkesége által, midőn a tanítóval megvetöleg bánnak, azt szemmire vagy kevésre becsülvén, vagy túlságos követeléssekkel állván elő. Már Juvenalis óhajtotta, hogy azon szülék, kik a tanárt túlságos követelésekkel kínozzák, s gyermekeik hátramaradásaért a tanárt vétkelik, Hannibal fölötti siralmas beszédet hallgatták volna meg. (Juvenalis Sat. VH. 165. Quantum vis, stipulare, et protinus accipe, quod do, ut totius ilium pater audiat.) Ezeket fontolóra véve, senki nem csodálkozhatik, ha az eredmény nem oly fényes, mint akár a szülék, akár a tanitók óhajtanák. * * *
