Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1857

H akkor sem vonhatjuk kétségbe, habár a tapasztalás nem igazolja is azt, miszerint csak ép azon osztályokból lépnek ki mindig leghaszonvehetöbb ifjak, melyekben a nyilvános oktatással folytonos magánfoglalkozás egybekötve van. Ugy van, kell, hogy erre miként a tanárok ép úgy a tanoncok is gondot fordítsanak és annál mulaszthatlanabbul, mennél könnyebben belátható, hogy magánfoglalkozás által az aránytalanság a tanoncok előmenetelében teljesen kiegyenlíthető, mit a közösen, de még sem egyenlőképen elfoglalható módszer által különösen a kitűnő tehetségiiekre nézve nem eszközölhetni meg, inkább csak a közép tehetségüekre levén tekintve a közöstanitásban. De azt sem tagadhatni, hogy azon tanintézetekben, hol a tanoncok nem állanak a tanárok folytonos és közös fólügyelése alatt, a magán foglalkozást fölébreszteni s fentartani nehezebb és mégis oly fontos az ügy, hogy azt elhanyagolni nem szabad s az eszköz annak életbeléptetésére ott különösen, hol a mívelt nyelvek mint főtárgyak adatnak, oly közel áll, hogy ahhoz nem nyúlni teljes lehetetlen. Ugyanis lia a tanonc a rendes oktatás által már egy iró müveibe avattatott, nem lehetséges-e annak olvasását s tanulmányozását, ha az az iskolában nem folytattathatik, magánszorgalommal tanulmányozni? Csak is így viheti idővel tudományos ismereteit nagyobb tökélyre. A magánstudiumnak haszna jó vezetés mellett, mint mondók, fólszámithatlau. A megszokott magánfoglalkozás életbe vihető át. Gondolhatjuk-e, hogy jelesbjeink olyanokká válandottak magánystudium nélkül? Az iskola tudósokat nem képez, csak utat mutat olyanná lehetni. Zrínyi a költő Tassó-t, Bessenyei a francia irodalmat, Virág Horacot, Kazinczy Ferenc a német tudós mi veket tanulmányozta; míg Kisfaludyak az olaszokat vették magánstudiumjok tárgyává. A munkás és jó tehetségű tanonccal már az értelmezett darabok gyors és folytonos ismétlése, mely kötelességévé tétetett, érezteti az élvezést, melyet idegen vezetés nélkül részére a hasznos olvasás biztosít. Ha pedig már érzi élveit olvasásának, nem teszi-e öt a tárgy újdonsága kandivá? Legeszélyesebben cselekszik tehát a magát mivelni óhajtó tanonc, ha azon írók müveit, melyekkel már nyilvános oktatás alkalmával idöhosszant foglalatoskodott, tanulmányozva, magát magánszerüleg is képezni igyekezni fog. Horác ódái, Virgil Aeneise latinban, Homér Iliasa görögben, az önképzésre nézve kitünöleg ajánlhatók célszerűségüknél fogva, tapasztalásból tudván, miszerint azok utolérhetienek s csakis ismételt és hosszas tanulmányozás után fölismerhető szépségök miatt cllenállhatlanul inkább vonzák mint egyéb írók müvei, a még romlatlan sziveket, melyeknek izlése még a túlságos mesterkélés vagy üres bombasztok által el nem kapatott, sem el nem romlott. Fő és az életre úgy mint az iskolára nézve fontosabb, hogy a tanonc egy vagy legalább kevés irót tanuljon ismerni, s többet ér, ha ö mint tanonc csak egy irót egészen átolvas s azzal minden oldalról megismerkedni igyekszik. Tanonc tehát ne azon legyen, hogy mennyit, hanem hogyan végzett, mert mindenkit csak ereje szerint szoktunk ítélni, és nem egyedül a kitűzött órákban előadottakat veszsziik figyelembe, de az önképzésre fordított olvasmányokat és kidolgozásokat is mérlegezni szoktuk. # * * Tegyen meg tehát tanonc mindent az előadás alatt és azon kivül, mi lelke és szivének kiképzésére akár közvetve, akár közvetlenül használhat. Mivelje tehetségeit, melyeket a Mindenható szent ihlete által beléje öntött, miként a serény földmives, ki az őseitől reá maradt főidet akként forgatja, hogy a haszonvehetlen gyom menedéket ne találjon az életadó növény közt, hanem hogy ez amazt vagy elnyomja végkép, és kiirtsa, miszerint még mint gaz se használtathassék fel tűzre, mint a rosz gyümölcsfa, mely kivágatik és tűzre vettetik;