Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856

10 tudós homályosságot. A tudomány fitogatása az előadás közt mindig hátrány marad a tanonc képezésében. Egyedül a képező modor az, mely a tanonc korának megfelel. Csak azt mondhatjuk képzés-nak, mely alkalmas magától a teremtőtől határozott tehetség feldolgozására. Nem olyatén képezést értünk mi, hogy a tanonc csak mások által gyűjtött ismereteket mint idegeneket tömje elméjébe s nem egyszersmind saját erejének kifejlesztésére használja fel; mert ez gépies tanitás leszen, mely csak annyiban különbözik a papagáj szajkózásától, hogy a tanoncé terjedelmesebb. * * * Minden tanár, mint az emberiség képző műhelyének legfőbb részvényese, kettős munkát vagyis kötelmet vállal magára: átadja tanoncainak a megtanulandó tárgyat, azt velők közösen feldolgoztatja, hogy azt rendezzék s rendbeszedve mégis tanulják. E mellett a lélekre nézve valódi dajkává leszen. Mennél sajátabbjává tette e mesterséget, hogy tanoncainak figyelmét a tanulandó tárgyra irányozza, hogy az értelem alkalmazásánál az önerőnek segítségére legyen és hogy az előadottat tisztán és jól rendezve átvizsgáltassa; annál nagyobb mesternek kell tartatnia az emberképzés mesterségében. A tanonc tehetsége és egyéb körülményeihez alkalmazzuk minden előtt tanítási modorunkat. Melyek miként kor és tehetségre nézve különbözők, úgy a modor is, hogy különböző legyen, szükséges. Az értelmezés egyébkint olyan legyen , hogy minden kor és tehetségű tanonc azonnal felfoghassa; ennélfogva a dolog igazolása egyszerűen adassék s alkalmazása az ismert esetekre vonatkozzék, tiszta és élénk de rövid ne legyen; nehogy rövidségünk mellett homályosak maradjunk; itt is áll, a brevis esse lab or o obscurus fio elvnek szem előtt tartása. Azért a tárgy, mely előttünk fekszik, egész tanbölcsességgel, teijedelme és tartalma szerint, ne egyoldalulag, használtassék fel. Az előadandó tárgynál, bevezetésül, mindig adhatunk valami ismertetést, pl. a remek művek elemezésénél magáról az iróról, annak müveiről, korához és egyéb müvekhezi viszonyairól; sőt jó fölemliteni annak legjelesb magyarázóit és kiadóit, de mégis úgy, hogy az ilyetén ismertetések ne legyenek túlhalmozottak, hanem csak annyira terjedtek, a mennyire az irónak szellemét felfogniok lehet. Az előleges tartalom vázlata is csak vázlat legyen és semmi egyéb; az is csak az olvasandó darab megfejtésére. Az olvasásnál pedig tekintetbe kell vennünk az előállítást úgy, mint az anyagot, a külalakot úgy mint a béltartalmat, a szavakat mint magát a dolgot. A nehezebb szavakat egyenként s összekötve szótári és nyelvtanilag kell értelmezni, de rendesen csak annyira, a mennyire az előttünk fekvő mondat megértésére szükséges. — A költeményeknél a költői nyelven kívül még a hangmérték is, az elemezés kellékeihez tartozik; úgy a szónoknál a numerus, minden írónál pedig a szavak elrendezése vétessék figyelembe. — Az idegen nyelveket illetőleg vigyázzunk, hogy azokat ne mint eszközt adjuk, hogy t. i. azt, a mi azon nyelveken íratott, anyanyelven írásban is szóval is átfordítsuk. Ez tulajdonkép az anyanyelv gyakorlásához tartozik, s azt akkor tehetjük, ha a tanoncok az átfordítandó darabot idegen nyelven jól felfogták. A ki pedig ennek sajátságát is felfogni akarja, annak azt szóról szóra kell fordítnia. Már Cicero megmondta: „ Universe verbum de verbo exprimendum et vocum etiam collocationem retinendam esse pronuncio, id modo per linguae, qua utitur interpres, facultatem liceat." Tehát e célra ö is követeli a szóról szóra való fordítást, söt még az idegen nyelven irt szórendet is megtartatni állítja, ha a fordító nyelve e rendet megengedi. Bellegarde pedig igy ír: „C'est un grand defaut de ne pas traduire mot k mot quaud on le peut, sans faire de contre — sans et de mau-