Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856

11 vaise construction." „Nagy hiba nem fordítni szóról szóra, midőn azt tehetni, a nélkül hogy ellenkező értelem és hibás szószerkezet keletkezzék A történelemnél, melyet egy nagy történész *) folyton folyó államtannak, egy igen szellemdús szónok **) pedig idők és népek mozgásba tett földleírásának nevezett, minden, a mi a dolog és viszonyokban homályos, fölvilágosítandó, annyival is inkább, minthogy ez a mellett, hogy a világ ismereteit szaporítja, hatásos befolyást gyakorol a lélekerö megszilárdítására is; kimeríthetlen azonföliil az erkölcsi befolyás, melyet a történelem az emberre gyakorolhat. Bizonyos az, miszerint legdúsabb sikert aratnak e tanulmányból azok, kik annak egyes részeit terjedelmesb munkákból, melyek kútfők, vagy olyanok után készittetvék, tüzetesen tanulmányozzák. De hogy ezt tehessük, előkészület szükségeltetik, s ezt az iskolának kell előteremteni. A főpontok pedig, melyek erre útmutatásul szolgálhatnak, röviden ezekben öszpontosíthatók: a) A tanítás egy fiók mü legyen az egész történelemre, azaz: adja elő a föeseményeket (de ne a meséket), melyek az egyes történelemhez tartoznak, melyek által az emberinem, vagyis a legmiveltebb, erőteljesebb és befolyásosabb népek és államok állapota koronkint változott. E főesemények fököriilmények szerint természetes rendben a kor és hely szoros tekintetbe vételével a lélekben úgy megszilárdíttassanak, hogy ez azokat teljesen felfogja, s így ezen alapok által részint magát a történeti téren mindenben tájékozhassa, részint egyéb tudományok megértésére, a történelemből szükséges támaszt nyerhessen. Egy ilyetén szilárd alap nélkül, minden történelmi tanulmányozás üres marad és bizonytalan. A nélkül egyes történeti ismeretek és fiirkészések, mint szétzúzott hajó, fognak ide s tova hányódni a megmérhetlen tengereken. Alap nélkül a történeti ismeretek még oly nagy tömege is csak merő zűr leszen, mely senkit ki nem elégitend, és sem másra sem magára nézve igazán sikeres nem leend. Nagy érdemet vívand hát ki a tanár, ha azon alapot megvetendi a tanoncoknál. Kell b) hogy a történelem iránt érdeket keltsen az ifjúban, kell, hogy a történelmi jelenségek belső és mélyebb öszhangzásáról fogalmat szerezzünk; ez pedig csakis úgy történhetik meg, ha azon alap, mely inkább egy csontváz- mintsem egy testhez legyen hasonló, hús és vérrel környeztetik, vagyis az események okai és következményeihez kissé közelebb férjünk, szóval • olyatén eljárást kövessünk, miáltal annak, mely mint teljesen bevégzett tény életbe lép, belső és lassankénti kifejlődése elönmtattatik. Mivel, ha ez nem épen akkor történik, midőn az ész a történelem tanulására legfogékonyabb, mikép várhatnék, hogy eziránt mint oly fontos tantárgy iránt a tanoncok sziveiben igazi szeretet támadjon, hogy azok e tárgyat helyes szempontból felfogni tanulják, hogy azok ezt kellő kiképzések és belátásuk öregbítésére erélyesen felhasználják? A ki csak puszta eseményeket s csupán neveket és évszámokat ismer, az a történet lelkéből — mi mégis a dolog lényege — még mit sem tud, s be nem láthatja mikép jut ahoz, hogy egy olyatén tudományról oly magas dolgokat hirdessen. A történelmi jelenségek belső és mélyebb öszhangzása tehát, pragmatikai előadás által az ifjúság oktatásánál is nélkülözhetlen. Ennek megeszközlésére a mondottakon kivül mellözhetlen a földleírás, melynek szükségességéről bővebben szólni egészen fölöslegesnek, mig az előadási módot, melyről ujabb időkben igen sok és különböző nézetek forognak fenn, lényeges dolognak tartjuk. Örvendetes azon részvét, melylyel előbb az eléggé elhanyagolt tárgyat ma nem ép fólületesen kezelik, s ezért dicséretes az igyekezet, mely oly szárazon adott tantárgynak most több életet kölcsönöz. Az ügy megérdemli, hogy e két tárgy, mely az ismeretek gyűjtésére egészen nél*) Schlüzer az áll,ím tannak mint tudománynak el bő alapitója. **) Herder iskolai beszédjeiben. S. 68. 2*