Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1855

10 Az irodalom oily magas tanszék, mellyröl az eszmék a' legtágabb körben hangzanak szét. Feladata a' tudomány 's művészet sugárait szerte hinteni, elmevilágosítólag 's érzelemnömösítöleg hatni a' sokaságra. És ez a' csöndes hatalom által inkább sikerül, mint sok egyéb erélyes mód által; mert az iralmi müvek olvasása közelebb hat a' lélekre önmagába elmerültségében; a' dorgálást 's hibái élesebb megrovását is inkább elfogadja az olvasó attól, ki csupán szellemben szól hozzá; itt, mondhatni, a' lélek lélekkel társalog, karöltve, összerokonúltan járnak, 's a' magába gyüjteközött, minden külszórakozást eltávolító szellem olly fogékony a' legszebb, legmagasb erkölcsi oktatások befogadására, mikép a' legsivárabb lelkűre nézve sem maradhat egészen hatás nélkül a'valódi figyelemmel átolvasott, igazán jó szellemű könyv; és az illy épületös művel való gyakoribb társalgás úgy nömösíti a' lelket, mint az erényös emberek társasága. Ez az önképzés egyik leghatályosabb módja, mellyet a' küléletnek csak elösegítnie és szilárdítania kell, mintegy külidommal befoglalva azt, mit a' lélek belülről imígyen alkotott. Erre céloz a' költö mondása: „Csöndes magányban fejlik a' talentum, 's az életzajában szilárdul a' jellem." Illy hathatós levén az iró befolyása, világos, mikép a' szellem-nömösítés feladatához képest igazi tisztultság 's emelködöttség, még pedig kiváló mértékben szükséges lelkére nézve, hogy avval másokéra is üdvösen hathasson. Csak egy szűk teremben történő oktatás is igen jelentéköny hatást idézhet elö; mennyivel inkább az olly magas's messzeható állásról adott, hol még e' fölött az irói egyéniség a' személyes gyarlóságokat elfödő távolba helyözve, mintegy az idő és tér ködkárpitjai mögül beszél? Es ha a' bármiként rögtönzött beszéd minden szavát szigorúan latolgatni parancsolja a' józan ész, mennyivel inkább a' szilárdító jegyekben sokszorozottan fenmaradó szónak leglelkiösmeretösebb meggondolását szabja kötelességgé az erkölcsi törvény, nehogy bármikép botrányul szolgáljon a' gyöngének? Mert valljon terjelmes körében nem több értelmi kiskorúsággal áll-e szemközt az iró, mint a' csekély teremben oktató gyermeknövelö; és, ha szavai botrányt okozók, a' gyöngébb lelkeket clszéditök, illenek-e valakire inkább az Üdvözítőnek ama súlyos erejű szavai, mellyekkel a' botránkoztatókat méltán kárhoztatja? (Luk. XVII. 1, 2. Máté XVII. 6.) 'S mégis a' történet 's tapasztalás igen is bőven tanúsítja, mikép ez olly lélekben járó lelki hatalommal sokszor gonosz játékot űzött az aljas szenvedély, az ép gondolkodás ellenére az alantiság szennyét hordván föl a' magas állásra, hogy az, az elmésség varázsló szinözetével elöntve szerte áradván, a' szellem világban a' romlás mérgével tegye bűnös pusztítását; 's a' mi legfájdalmasabb, a' magasztos töladatú irodalmi tért akkor érte a' legtöbb bitorlás és böcstelenítés, midőn hivatása a' társodalomra nézve leginkább fontossá vált. Valóban a' minerva-adta mesés sárkányfogakból emberölő seregek keltek ki nem egyszer az elvetemült galádság megbosszúlására. Az irodalmi pálya azok egyike levén, mellyek a' hír csillámai után epedő ifjú lélekre különösen bűvös ingerrel birnak, nagyon üdvös a' felöl jó korán tiszta fogalmat nyernie, nehogy arra félszeg felfogás nyomán álhivatás éreztével könnyelműleg vállalkozván, a' jó ügynek kárt 's önmagának fájdalmas csalódást eszközöljön. Kit csupán a' gyermekész-álmodta olcsó babérok kecsögtetnek arra, azt a' valódi hivatás önzetlen szelleme nehezen szállandja meg. Ez a' Geniusnak magasb ajándoka, 's még az is, kire már bölcsőjében mosolyogtak a'Múzsák, csak tövises ösvényen hosszú évek izzadása alatt szödheti igért borostyánaikat. A' legadományozottabb lelkeknek is nagy önfeláldozását igényli e' pályának lníen folytatása. A' szépet, igazat és jót érzése-, értelme- 's akaratában mások felett kiválólag valósítnia