Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1854

*o A sorozati tanjegyek megítélése, s a tanulók jellemzése. Nincs tanári testület, mely teljes öszhangzásban működnék; különben fölösleges lenne minden irányadás, rendszabások és leiratok halmaza; melyek időnkint felsőbb helyről a tanintézetekhez, miheztartás végett, küldetnek, s melyek szerint a legkülönbözőbb vélemények és okoskodásoknak határ szabatik szabályok által, melyek előtt minden egyes tagnak úgy mint egész testületnek meghajolnia kell. És ez egyenlőség tekintetéből szükséges is. Ha valahol, ilyetén testületekben uralg főkép a quot capita, tot sensus (a hány fő annyi érzés); melyen hogy fen nem akadhatni, magából értetődik. Minden egyes tanár t. i. ki hivatásának tehetsége szerint megfelelni mindig óhajtott, föltételezhet magában bizonyos ismereteket, melyeket akár lélektani akár tapasztalati észrevételeinél fogva magának gyűjtött, s melyeket felhasználni növendékei javára belátása szerint törekedik, mi méltányolható is. Ámde ha mindenki, főkép ily compact testületekben saját véleményét követelhetné, a cél, mely mégis egy, soha meg nem közelittethetnék és el sem érethetnék oly kielégitőleg, mint ha az egyenlőség palástja alatt minden törekvéseink egyesítve irányoztatnak a kijelölt pályán megtermeszteni a gyümölcsöt, mely még csak riigyében rejlik, a bőaratást igérő múzsák fogékony földébe hintetvén. * * * E magasztos céltól áthatva vezéreltetett a m. kormány is, midőn a tanszervezet minden egyes helyein oly jelentékeny nyomokat jelöl ki, melyeken egyaránt haladva és azokat szemelöl soha nem tévesztve, az ifjú honpolgár nemesen képeztetik a haza és ön boldogitására. A nemes képeztetésnek megszerezhetésére igaz különfélék az eszközök és módok, de azok összesítve egészíthetik csak a végcélt. Ilyetén lényeges eszközül tekinthető a tanulók által minden oldalról tanítandó igyekezeteinek érett megfontolása; melynek hatását és nehézségét csak az nem ismeri el, kit az ifjú nemzedék előmenetele legkevesbbé érdekel, vagy kinek arról fogalma nincs. Azt mondja egy jelentékeny tudós: *) ,,Lehetnek roppant emlékezetű emberek, lehetnek tágas értelem és legkiterjedtebb tapasztalással, végtelen sok fogalom és szabáhjhjal lehet rakva fejők és legbővebb elméleti és gyakorlati ismeretekkel bírhatnak. De mit használ, ha azokat nem alkalmazhatják ? A tapasztalat és tudomány e szerint holt tőke a lélek azon mély tekintete nélkül, mely egyedül adja az itélő erőt." * Az értelmet taníthatni, ha mindjárt annak egyetemes szabályai egy hasonnemüvel ellenkezőre bukkannak, másiknál pedig szembe nem tűnnek is. Több jó eszű közt teremthetni egyetemes észt, de nem egyetemes Ítéletet. Az ítélet kapcsolatba hozza az egyes valóságot a fogalommal. Ha már most egy ilyes öszletből egy egyetemes ítéletet akarnánk képezni, akkor minden egyes ítéleteknek is ismereteseknek kell lenni előttünk, és ha ez is megvan; akkor kell a dolgot tanácskozás alá venni, hogy azon egyes Ítéletekből egyetemeseket vonhassunk ki. Az értelemnek csupán az egyetemessel van köze, és azért mondók, hogy az tanulékony ; az itélő tehetség legszorosb értelemben természet ajándoka, annak határozott tartalma nincs, azt külsővé tenni nem lehet. *3 Michelet.