Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853

» A fogalmazáshoz okvetlenül szükségeltetik a hibátlan irás és bevezetés az irályba. Erről már a mult évi jegyzetekben emlékeztünk. Jelenleg a választandó tárgyról teszünk emlilést annyiban, a mennyiben korlátozott tanrajzunk engedi. » » * Az egész tanításnak eredménye az összesmüveltség. Gymnasium minden egyes osztályának megvan az összesmüveltsége, meg az egész gymnasiumnak is. Vegyük szemügyre minden egyes osztály növendékeit, tapasztalni fogjuk állitásunk igazságát. Az egész gymnasium összesmüveltségének tanusitni kellene helyes gondolatokat, következetességet, logikai erőt, a gondolatoknak alkalmas nézpontok szerinti elrendezését, az eszmék bőségét s az ismeretek kiterjedését, a toll hibátlanságát, ügyességét és szépségét, a benső vallásosságot s az erkölcs tisztaságát és szilárdságát. A tanulónak birnia kell olyatén eszközzel, hogy összesmüveltségét nyilváníthassa. Megkell mutatnia, mikép ö lelkének összesmüveltségében is biztosan és tisztán fokonkint halad, mikint egyes taneszközök által nyeri különös műveltségben is fokonkint halad. Az összes műveltség eléáilitására szolgálnak az anyanyelvem kidolgozások. Mindent, mit a tanuló egyes osztályban nyert, különösen a tudomány, erény és vallásban , Isten, ember és természethezi viszonyban, szóval mindenben, mit szellemi lényében nyerhetett, összesen anyanyelveni kidolgozása által valósítsa. Ezek az ifjú műveltségének virágai, — a tanuló összesmüveltségének szabad eléállitása. A tanuló tevékenysége általában vevés és adás, hasonló a lélekzéshez, midőn a levegőt beszívjuk és kileheljük. Míg a tanuló egy részben befogadja és elsajátítja a taneszközöket, melyeket neki a tanár nyújt; addig másfelől az elsajátilottat szabadon eléteremti, eléállitja. Ha a tárgy, mely a tanuló elé adatik, nem nyomasztó teher reá nézve, hanem azáltal inkább szellemének szabadsága őriztetik meg és előmozdítatik: akkor a tanuló tevékenysége a teremtő munkásságot önkint szüli. Csak akkor emésztette meg jól a tanuló a tantárgyakat s szellemének mintegy velejévé változtatta, ha képes az elsajátitotlat ismét magából szabadon eléteremteni. Ehez tartoznak a tanulónak szabad kidolgozásai minden tárgyból, történjék az szóval vagy írásban. A gymnasiumi tanulónak tehát szabad munkálatokat kell eléállitani. A műveltségnek, melyhez a tantárgyak elsajátítása által jutott, szabad munkálatokban kell nyilatkozni. Csak akkor szabad igazán az ember, ha ő a belső életszikrákat, melyek lelkében föléledtek, külsőleg eléállitja. A test nem csupán szívja be a levegőt, hanem ki is leheli; így kell lenni a szellemmel is. így mutaikozhalik, mint mondánk, az összesmüveltség virága, így állítathatik elé a nyert tudományos műveltség ereje és telje. Oda megy ki tehát az egész, mikép a gymnasium a szabad munkálatokra a legnagyobb gondot fordítsa, és ne a sokaságra, hanem arra tekintsen, hogy kellő móddal állíttassanak ki. De fő mindazáltal a feladandó darabok megválasztásában áll. Mert ha p. o. a tanulóra bizzuk, hogy a kidolgozandó darabhoz az anyagot ő találja fel, akkor az módszeres soha sem leszen s gyümölcsöt sem hozhat. Bizzon meg valaki engem egy létei igazságának önn agambóli megfejtésére vagy bebizonyítására, akkor én egy bölcseleti és tiszta tudományos álláspontra helyeztetem, és ha azon még nem állok, hiába kínzom magamat, semmi helyest nem hozandok létre. Gymnasiumban tehát nem szabad olyatén kidolgozandó darabokat adni, melyek mellett a tanulónak azt önmagából kelljen meríteni és megfejteni, így támadnának, ha ez történnék, ama rendetlen s erőtlen fecsegések, melyek elébb ölnek mint létet nyújtanak, melyek a tanulót, reá bizalván a lehetetlenség, a helyett hogy fölemelnék, inkább alányomnák s nyugtalanná és rabbá tennék.