Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853
s* * * # Milyenek legyenek hát tartalmukra nézve a kidolgozandó darabok ? — Egy tapasztalataiban dús tanár erkölcsre vezető kidolgozandó feladatok felelt rövid értekezésében szorosan erkölcsi tárgyakat kiván felgymnasiumban feladatni nnyanyelveni kidolgozásra; mig egy más tudós az ellen egyátalában tiltakozik. A tiltakozó I«dós azt mondja, miszerint a kidolgozandó daraboknak mindig az ifjúnak élete és olvasásából kell meriüetni. Már pedig az erkölcsiség és annak ápolása szükségkép az ifjú életével vannak oszkapcsolatban. Továbbá az ifjúnak is mint tanulónak vannak teljesítendő kötelmei, vannak kiállandó kisértései, vannak kétes esetek, melyekben önmagától neki kell tanácsot kérni s magának határozni. — Egy más érdemteljes német tanár jeles olvasmányában félreismerhellen eszélylyel adja értésünkre, mennyire szivén fekszik az ifjúság erkölcsi meggyőződése és gondolkozásmódja; ugyanott emlékszik az irályról is és a kidolgozandó darabokról, hol az írandók alakjáról többi közt így szól: „Iskolákra nézve a kidolgozandó anyagot illetőleg áll azon észrevétel, hogy a szoros vallásosságot szentül megtartsuk, s ezt benső hidegség vagy hazugságnak vagy puszta formatág és bírálatnak ki ne tegyük. ' Másutt nem helyeslőleg azt mondja : ,,Sokat tartani az erkölcsiségre és jellemet mar ott akarni rendezgetni, hol még jellem nincs." — Egy más ismét ügy vélekedik, hogy a gyönge nemzedéket nem kel), mindjárt a bölcsőtől kezdve csupa erkölcsiséggel pólyázni be. Az erénysajtó egy emberben sem tenyészik, annál kevesbbé az ifju szivekben. — Még egyet kell megemlítenem, mit egy t. tanár Schweicbani tapasztalatokon a freiburgi iskola alapitója és tanáratóli elválásakor mondott: ,,En ön tanmódszerét, úgymond, kitaláltam. Ön alapul a vallási tartja szemei előtt, de e mellett ágy cselekszik, mintha egész mást cselekednék, <z az igazi és egyetlen eszköz célhoz jutni." (Zeitschr. für die öst. Gymnasien.) Es ez valóban az igazi és egyetlen eszköz a tanításban, következőleg a feladandó irásdolgozásokban is. Nem szükséges az ifjúból már mint ilyenből hitszónokot előállítanunk. Igaz ugyan, hogy egy 17, 18 éves ifju, felfogva célpontját, képes buzdítni tantársait kötelmei teljesítésére. De egyedül ily Félékkel fárasztani nem célirányos. Egyébiránt nincs oly feladat, melyben a vallás vagy erkölcs ki ne emeltethetnék vagy legalább arra ne céloztalhatnók, csak a feladási módot találjuk el. Óvakodnunk kell n száraz és semmit tartalmazó feladványoktól. Ez ellen már a régi tapasztalt tanárok szót emelének. De vigyázzunk egyszersmind, hogy más szélsőségre, azaz még nagyobb roszra ne vetemedjünk, t. i. hogy, kerülendők a száraz erkölcsi darabokat, mulatságosakká változtassuk, játékba aljasuljunk, mik ismét kiterjedésök miatt válnak alkalmatlanokká. Tudjuk azt. mikép a munkásság az embert csak annyiban örvendezteti, a mennyiben erejének teljes élvezetet szerez: minthogy ifjat az olyatén munka, mely kitartó erőt igényel, sem sokáig, sem igazán nem foglalkodtat. De korán se gondolja valaki, miszerint, az ifju tehetségét mérlegezendők, a feladandó tárgynak körét szűkítnünk keilend. Sőt, ép ellenkezőleg, azt, mennyire az ifju kiképzettsége engedi, tágitnunk szükséges. Nem kell tehát erkölcsi feladványokat vagy kitételeket száműznünk; mivel ifjúnak ép úgy belátni és átgondolni kell erkölcsi kötelmeit, mint műveltségéhez tartozó bármi egyebet. Csak arra vigyázzunk, hogy az ilyetén feladványokkali bánásmód benne unalmat ne gerjeszszen. Igen hibáznánk, azt gondolván, hogy ifju egyes tények és vélemények erkölcsi böcse felett Ítélni nem tud. Less tik ki csak az ifjak szócseréik és ellenvetéseiket, midőn a felállított vélemény felelt meg nem egyezhetnek — és az ellenkezőrül győzetendünk meg. Ifju gyermekségétől fogva ösztöneztetik a különféle vélemények átgondolására, akár mások ítéletei, akár saját tapasztalatai vagy bármi csekély ütődései által. Erkölcsi feladványokra nézve az még megjegyzendő, miszerint azok olyaténképen választassanak, mikép az ifjúnak saját észrevételei használhatnak. Philosophiai okoskodások ifjaknál ösztönt nem támasztnak, előtlök azok csak olyanok, mint bármily elhabart pedáns 2