Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853

a «b csacsogás. Sokkal túlnyomóbbak azon okok elészámlálásai, melyek mindenkinek könnyen szemeibe ötlenek, ha egyébiránt nem épen alaposak is. Igen jó, ha maga a tanár a feladványt elébb honn kidolgozva tanítványai előtt felolvassa. Mert adhatjuk mi vázlatban ; de ha az ifjú annak kidolgozásában kellő irányt nem kap, soha még a legegyszerűbb tárgyat sem készitendi el helyesen. Legcélszerűbb pedig a feladványt kérdésbe foglalni, csak a tárgy jól választassák meg, ettől, mint mondánk, igen sok fiigg, és azt az ifjú gondolkodó erejének határán belől keressük. * * •jí Igen nagy előnynyel bír e tárgyra vonatkozólag a kidolgozott gyakorlatok kiigazítása. E jegyzetek i rój a itt kezet nem foghat az olyatén eljárással, mely szerint a kidolgozott gyakorlatok honn igazittatnak, vagy a hibák jelöltetnek ki; azután kézbesittetnek az ifjúnak azon jó remépv fejében, hogy az a kijelölt hibákat komolyabban áttekintvén, kiigazítsa. Ifjú, ifjú marad mindig. Tiz közül alig találtatik egy, ki a tanár jegyzeteit komoly szemügyre vegye, még kevesbbé fogja azt kijavítani. Célhoz juttatóbb tehát azon mód, mely szerint vagy honn rovassanak fel a hibák és iskolában a tanár elöli javíttassanak ki,

f vagy ezt honn mellőzve, olvastassanak fel a kidolgozott gyakorlatok az iskolában és ott azonnal az ifjak által igazíttassanak ki. Miből nem egyedül a hibázott ifjú, de a többi is egyaránt tanulh.it. Nincs oly rosz semmi, miből nem tanulhatni valamit. Ne vélje pedig senki, hogy az igy felhasznált idő veszve van. Sokkal több haszonnal jár ez, mint sokszor a száraz előadás. És ha idő híja miatt mindnyájával ezt mindannyiszor nem is tehotnők , a haszon mégis több a hibáknak honn kijelölésénél. Ez igen hálátlan munka. Experto crede. * » # Mondánk, hogy a feladványok kidolgozásai föltételezik az összesmüveltséget, mitől kétségkívül függ a feladott tárgy felfogása és a közbesitett jó könyvek figyelmes olvasása, mit. miként már emlitvék, ne studiumul, hanem csak időtöltésül használjon az ifjú. Az új tanrendszer megkívánja, miszerint minden tanintézet mellett az ifjúság számára ifjúságot képző kis könyvtárak állíttassanak. És ez igen üdvös, ha azok a szent szándoknak megfelelöleg használtatnak. Mert nem tagadhatni, hogy az olvasásnak is megvannak saját veszedelmei s az ifjúnak is meggyógyílhallan kárt liozn ak, ha a tanár és nevelő arra is főgondot nem fordítand Azért az olvasandó könyvek megválaszlástttníl igen nagy elővigyázat föltételeztetik. A könyvnek sokat jelentő címe vagy a könyvismertető dicsérete sokat tévútra vezet még a nevelők s tanárok közül is-, átadják ifjúnak a könyvet anélkül, hogy azt maguk átlapozták s azok egyéniségűkhez akár értelmi akár vallásos és erkölcsi tekintetből alkalmasaknak találták volna. Van példa, mikép maguk az ifjúsági iratok meginérgezvék. Csak a tanár határozhatja meg, mily könyvek adathatnak ifjak kezeikbe. Csak az óvhatja meg jövőre is szeretettel figyelmeztetvén őket, hogy értelmes és igazán jámbor tanácsadó nélkül könyvolvasáshoz soha se fogjanak. IIa a piacon egészséges tápszerek mellett sokszor romlott és halált hozók is áruitatnának, nem lenne-e az ember magára nézve óvakodó, hogy körül ne nézzen, vagy mást ne kérdezzen, csak hogy jobbat választhasson. De sokat se engedjünk olvasni. A sok olvasás sok tekintetben káros. A ki sokat és mindent elolvas, a mi kezébe akad, kikerülhetlenül akad rosz és rontó könyvekre is; és mivel ezek legtöbbnyire csak felületesen olvassák ál a könyveket, azért szellemökkel épen az történik; mi a gyomorral történni szokott, ha többet vesz be, mint megemésztheti. Non multa, sed inul tum. Me sokfélét, ha-