Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853

•mm tartósat olvassunk, mondák a régiek, s bizonyosan többet nyer az, ki egy könyvet úgy olvas, "hogy az iró értelmébe egészen hasson, mint a ki sok könyvet keresztüllapoz, de csak lapoz. Minthogy tehát a szabálytalan olvasásvágy korunk egyik főnyavalyája, ugyanazért a tanulók eleve szoktattassanak arra, miszerint a könyvet lassan, gondolkodva és ügy olvassák, hogy a gondolat folyamát épen úgy, mini annak egyes., fontosabb helyeit jól felfoghassák. Sőt arra is figyelmeztessenek, hogy egy átolvasással soha meg ne elégedjenek. Mivel első olvasásra az eszmerenddel és a szerző különféle sajátságaival még kevéssé ismerkedhetünk meg, s úgy jár az ifjú, mint a vándor, ki egy idegen tartományt egyszer beutazott, a hátramaradt benyomások ismét összezavarodnak és meghomályosodnak. De iia a szerző szellemével első olvasásra megbarátkoztunk, s a könyvet újra átolvassuk, minmagunk bámulni fogunk, mily sokat elfeledénk az első olvasásból. Nem csak a tartalom világosabb lesz előttünk, hanem sokkal mélyebben behatunk és az ismételt olvasás soha lelkünkből el nem enyészem dik. A különös fontosságú munka harmadszor, és még többszöri átolvasása .mindig új és új nyereséget jtdand. Az érettebb tanulókat igen hasznos arra is vezetni, hogy olvasmányuk fontosabb helyeit irásl.a foglalják: a figyelemmel tett jegyzetek mindig hívebben tartathatnak emlékezetben. De ha kéznél van a könyv, elég azoknak lapjait megjelölni. Igen jó, sőt szükséges a könyv előszavát vagy az írónak életrajzát elébb elolvasni, hogy tanitmányával annál biztosabban megismerkedhessél Tanintézetünkben létezik egy kisded közkönyvtár a;: ifjúság számára , melyből hetenkint egyszer adatnak ki egy tanár felügyelése és két ifjú bejegyzése mellett hasznos olvasmányok — a négy felső osztályból; de csak olyan ifjaknak, kik iskolai kötelességöknek eleget tesznek; a ki pedig a hozott szabályok ellenére olvas, az olvasási jogától inegfosztatik. És ez így rendén van. A ,,nitimur in vet it um" — tiltottakra törekszünk — ha valahol, az ifjúnál mindenesetre a leggyakoribb. • * # Fődolog, hogy az ifjú ügyes vezető mellett még sikeresben haladjon, oda irányozni igyekezetét, mikép iskolai fontos kötelessége mellett a hasznos olvasmányokra is időt nyerhessen, tanulását könnyehítni törekedjünk; hogy ez eszközöltethessék, fötényező a tárgy átértése s felfogása, ebbeni célhoz jutásra pedig sziikseges az ifjat szoktatni : a) a legközelebb előadandó leckének eleve elkészítésére. Ha t. i. a tanuló azt. miről az előadás leend, előlegesen átolvassa, akkor az értelmezés nemcsak világosb, hanem még figyelme is feszültebb Jeszen ; b) az előadattak jókorái ismétlésére. Igen célszerű mód ez arra, hogy a még eleven benyomást maradóvá tegyük. És ha a tanuló az előadott tárgynak fontosabb pontjait, habár röviden is, följegyzi, még jobban cselekszik : c) a hallottak gyakorlati alkalmazására s annak betanulására, mit betanulnia kell. Miről azután, hogy tanár rendesep számot kérjen, örkint értetődik; dj azon tárgyaknál, melyek több megfontolást igényelnek, leginkább ajánlható a feladványok kidolgozása. Ez az alaki képzést igen előmozdítja, jobban eszében marad a tárgy, mely feladatik ; írás közt sokszor új viszonyok és fénypontokra talál, végre örömmel látja, mily világosan áll előtte az eddig talán homályos tárgy.