Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1852

Ezekhez adom még : hogy tanító tanítványait az illedelmes állásra is eleve szoktassa, maga menvén elő ebben is jó példával; mert itt is áll a verba movent, exerrpln trahunt (szó indit, példa vonz) közmondás. Két egymásuláni évben tapasztalám az imént ajánlott negyedik pont alatti észrevétel különös hatását: Ezelőtt tizenkét évvel fővárosunk tanintézetének egyik osztálya mintegy száz tanulóval bizatott reám. A megelőzött tanévben volt tanár, ki már fáradhatlan munkásságának méltó jutalmát az örök nyughelyen él­vezi enyészhetlen világosságában, eleve figyelmeztetőit azon kicsapongásokra, melyek őt egész elkesere­désig kínozák. Alig vártam az órát, hogy e megrovott ifjak körébe léphessek, látni vágytam, mit tehetend ifjú jóakaró életvezérével. Első föllépésem, mondhatom igen komoly vnla. s a szavak, melyeket szoros mi­heztartás végett bozzájok röviden intéztem, hasonlóid igen komolyak, de egyszersmind atyaiak valának. És őszintén bevallom, hogy az egyenlő bánás melleit egész é\ folytán soha figyelmet érdemlő bajom velők nem vala; sőt annyira kedvelénk egymást, miszerint év végén azokat vezetésem alól kibocsátani ne­kem is nehezemre, s nekik is, hogy megválniok kelle, nehezökre esett. Hasonló esetem volt ugyanott és ugyanannyi ifjúval utánavaló évben. Ez osztálytól maguk elöl­járóim ijesztének; egyik egy, másik más bajt hozott fel az elidegenitésre. De én szilárd határozottság­gal csak azzal állék elő, hogy majd két hét múlva tekintsenek be iskolámba és látni fogják az annyira kikiáltott osztályt; és maradván föltételein mellett, az osztályt átvettem. Szokásom szerint léptem fel tanszékemre. Komoly szavakkal, mint i'ölebb, előadván nekik miheztartás végett a teendőket. Egyszers­mind, hogy, nem teljesítés esetében a mondottakat, adott szavamnak ura leendek. És a siker ismét ked­vező lett. Két hét nem telt el, s az igazgató megnézé osztályomat. Ki a tapasztaltakra röviden, de érthetőleg ezt válaszolá: „mintha nem is azok volnának." Egész évem szerencsésen folyt le, én őket, ők engem szeretének. Mi kell pedig több a tanítónak? — De ismételve mondom: mit év elején első föllépéskor a gyermek vagy ifjú előtt kimond, ahoz szorosan ragaszkodjék. És a tanuló maga veendi észre, hogy a rend, csend és figyelem szükségesek, s önkényt simul ahoz , ki őt azokra szoktatá. Valamint más egyébben, úgy itt is legtöbbnyire minmagunk vagyunk okai a jól vagy roszul foly­ható dolognak. — „A jól alapitolt oskolában a jó nevelés és tanítás dúsan kamatoz az abba tett tökeért." Mond egy tudós. * * # Befejezésül még ezt: Hajnalán állunk a tudományos pálya rögei kiegyengetésének, hogy annak ör­vényén a békóikból felszabadult lelkek biztosabban haladjanak a nagy aratásig, mely sikerdús eredmény­re érlelje meg azokban az üdvöt árasztó tudományokat, melyek által az állam és egyház épségben tar­tása célul tüzetett ki mindenek boldogitására; csak szakadatlanul őrködjünk a vallás, jó erkölcsök és tu­dományoknak a tanleremek szentélye megőrzése általi növekedésére; hol a közboldogság szétterjedezö ágai, mint az okos kertész kezei alatt, szerencsésen emelkedjenek, és a hon kisded polgáraival a kötelmek megismertessenek, melyekből ők a vallás, fejedelem és hazának tartoznak. „Js ifjúság tievelésenél vég­cél a még nyers elmét kitisztítani, azt azon állapotba helyezni, hogy idővel minden hivatalt méltó­sággal betö/thessen ; — .s végre azt őszinte isteni tiszteletre, fejedelmi hűség és hazai szeretetre vezet?ii. c c (IV. Henrik rendelet, a párisi egyet.) Mindenki tudhatja, mennyire fontos a tanügy; midőn a jövő államférfiak mindjárt koruk virágzásá­ban, midőn a gyenge eszmék, s az ifjú lélek kívánalmai fejlesztetnek és a hatalmas ész első kísérletei mutatkoznak; midőn e korban az duló ragálylyal még meg nem fertőztetett, a haza dísze és oltalmára ké­peztetnek; midőn azok az erkölcsi alakoknak képmásából a becsületesség, vallás és bölcseségböl kölcsön­zik fővonásaikat, s ifjú tetteikből munkás erények világítanak, melyek egykoron férfias tökélyeiket teendik kísérletre s jellemeiket halározandják meg. Különösen arra kell ügyelni, hogy a jó nedv ne csapodár lom­boknak szolgáljon tápszerül; hanem hasznos ismeretek magvának ápolására fordittassék, melyek majd ké­sőbben tünendnek fel a magános úgy mint a nyilvános foglalatosságok befolyásai által.

Next

/
Thumbnails
Contents