Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1852

Erre, kell, hogy fordiitassék minden igyekezet, s tanárnak hatalmában kell állnia, mikint keltse föl az ifjú kebelben még szunyadozó erényszikrákat s mikint édesgesse elé a nagy gondolatokat rejtekeikből. Mitsem szabad igazságos megtorlás nélkül magunktól eltaszítani, mi által az ifjú lelke mindannyiféle tudománynyal táplálandó, melyek a felsőbb kiképezésre célzó tudományoknak haszonnali megtanulására s annak idejében állásának, melyre öt egykor a haza felhivandja, dicsöséggeli betöltésére szükségeltetnek. És minthogy Cicerokint minden emberi müvek egymással összekapcsolvák s azokban soha senki a tökélynek fokát el nem érte, a ki egyszersmind a többiben is a próbaévet dicsérettel ki nem állotta: úgy a gymnasiumi ifjúságnak is az egész öszfüggésről, és pedig élénk képekben, érezhetökép, lényeges fogalmat kell szereznie. Azonfelül vallás és haza iránti érzés, fejedelem irányában mindenkor nyilvánítandó törhetlen szeretet azon vonások, melyek által a tanodai ifjú polgárok magokat kitüntessék azon teljes meggyőződései, hogy azok nélkül a polgári életben meg nem állhat a becsületesség. És az ily oktatás, melyben az ifjúság felsőbb Rendeletek nyomán minden gymnasiumban részesülnek, nem elég jutalom az idő és költség tekintetéből ? Az érzékeny apai és anyai szív örömkönyek közt nézhetné magzatát, kinek szemei elől iskolákban a vastag tudatlanság sűrű fátyola vonatik le, vagy midőn naponkinti haladást tanúsító igyekezetét láthatja, avagy midőn a tökély egyik fokáról a másikra lépdel; vagy végre midőn csalhatatlan bizonyítvány által biztosíttatik: miszerint magzatának gyöngéd kedélyeibe a meghamisítatlan kereszténység áldásaival egyszersmind minden hasznos ismereteknek magva bőkezűen hintetik. És — fájdalom ! mégis sok szüle, kik csekély áldozatok mellett magzataik jövő jóllétöket ily hasznos kiképzés által elősegíthetnék, elhanyagolva a legjobb alkalmat, az áldásthozó tudományoktól gyermekeik elöl az vitat elzárják, hogy idővel butaságuk érzetében önkénytelenül is komoly váddal lépjenek fel a már talán poraikban hamvadandó szüléik ellen, kik tőlök — itt helyben — oly nagyszerűen kínálkozó alkalmat vétkes szándokból is megtagadák — hogy a lélekben pislogó szikrát, mely tudni vágy, benne eloltsák, butaságban hagyják. Kemény szemrehányás, de igazságos; bizonyosan teljesülend is azoknál, kik a komoly de jóakaró szót hallani nem akarják. E jegyzetek, hiszem, senkinek ellenére nem leendnek, miután legnagyobb részt tapasztalatok által okadatoltattak. Hogy itt olt talán személyes célzások mutatkoznak, nem tagadhatni; sőt magam sem tagadnám még akkor sem, ha talán, mi nem áll, némi figyelmetlenség árnyéka tűnnék ki. A szándok célzás nélküli, minek ha kis sikere leend, örvendni fogok.