Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1852

helyett, at/ya atyja helyett, ádgya adja helyett. E részben, megvallom, túlzó nem vag\ok; de a szavak eféle elválasztásába mint: ember-ek, munkák-at, szülei/ik-é stb. úgy a szegedies dobi, vági, adi stb igék használásába dobja, ^ ágja, adja helyett bele nem egyezhetem; eféléket mindazáltal; mint: mely-lyel, hely-lyel, any-nyira, meny-nyire az elválasztásban szorosan követelem, mig együtt irva igy: annyira, mennyire ; de a ragos neveket ép úgy mint az elválasztásnál, mint: melylyel, helylyel, stb. valamint az ik-es igék szabályainak komoly megtartását is. Én azt tartom, hogy az éleinek és nem az iskolának tanulunk. A régi irók habár még e nyelvtani viszonyt nem ismerték is: mindazáltal, mivel az irás a beszédnek és nem a gondolatnak legközelebbi helyettese, és mivel a beszédben úgy mint a felolvasásban a most idéztem szavak kiejtése az elválasztási maga megmulatja, már természetenél fogva is igy kell azokat elválasztanunk vagy irnunk. Tartsuk meg a megirt szabályokat s kövessük a most divatozó Írásmódot. * * * Én a nevelés és oktatásban is szorosan ragaszkodom ez állításhoz: „Tartsunk jónak mindenkit, mig az ellenkezőről meg nem győzetünk u (Quilibet praesumitur bonus, donee probelur contrarium.) Könnyű, igaz, reá szedetni legalább az első esetig; és ha az ifjak valamelyike abban dicsőséget keres, hogy tanítóját megcsalhassa, ám lássa, nekem az ilyféle dicsősége mindig igen olcsó volt. Nyíltságommal mindig sze»» rencsésen haladtam. Őszinteség által szívesen lefegyvereztetem magam az előtt is, ki büntetést érdemel. Előttem roszabb esetben is megbocsáthatónak látszik egy nyilt hazugság az alattomosnál; azaz : megbocsáthatóbb a durva igaztalan nyilatkozat, mely a gyakorlatlan hazugol elárulja, mint a finom szabadkozás eszélyes titkolódzás és kétértelműség által. A fegyelmi esetben általában szomorú hangulatnak kell uralkodni , azt komolyan megkülönböztetvén az epés dorgáláslól az ifjú kihágásainál, de ovakodni kell egyszersmind a tréfás feddésektől az ártatlan csinok dorgálásanál. Ki feddés és dorgálásban különbséget nem tesz, nem lehet szerencsés nevelése és tanításában. Sokszor egy tanár a legcsekélyebb félrelépést kemény dorgálással kiséri, míg nem ritkán a nagyobbat elnézni képes. Ezt legtöbbnyire szeszélynek tulajdonithatni, mi tanárban megbocsálhatlan gyengeség. Az egyik elkeseredést, mig a másik szemtelenséget szül, mind gyermek mind ifjúban. Ismertem oly szerencsétlen tanárt, ki a legkisebb moccanást legkeményebb sőt durva kifejezésekkel, nem ritkán nehéz üllegekkel szokta megfenyíteni. Soha nem fáj gyermeknek úgy semmi, mint az igaztalan s meg nem érdemlelt büntetés. ,,Mennél szellemdásabb a tanár, annál hirtelenebb haragú" mond Quintilian. De ép oly igazsággal még hozzá adhatla volna : ,,Mennél részvevőbb, annál hirtelenebb haragú " Csak hogy haragja mindig a szerelet haragja legyen, és éreztesse a tanulóval, hogy nem rosz kedvű, sem önző érzésből nem merité azt, hanem tiszla érdekből a tanuló szellemi és erkölcsi jólléteért, s türelmetlenségében azokat lehető leggyorsabban ellenirányba vezesse, t. i. a kitűzött cél felé. Megtörténhetik azonban, miszerint a tanár azon előitéletenél fogva, bogy ő jót és nem roszat akar, s ezen buzgalmának támogatására még megvetendő adatokkal is, p. illetlen szavakkal járul; ó, akkor dacára minden buzgóságának sem leend meg a várt eredmény. A tanuló tanítója tiszla önzéstelen jóakarására igen finom érzéssel bir, s, habár nem tiszta öntudatból is, megkülönbözteti: vájjon a tanár egyedül azon buzgalomból teszi-o, hogy a végkisérlet fényesen sikerüljön, vagy érdekében áll-e inkább a reá bízott ifjúság fökilágositása és jövő jólléte s lelki üdve ? Mig ez ilyennek túlszigoruságaért örömest megbocsáthatnak; addig ellenben a legbékésebb, legfinomabb és legátnézőbb tanár népszerűségét és bizalmát játsza el, főkép ha a gúnyszavakat büntető eszközökül használja. Nevessenek ekkor bár a kigúnyolttal a többi tanulók, vagy azzal együtt érezve hallgassanak, mindkét esetben a tanító kára. Példát erre vajba ne találhatnánk! Megvallom, oly utálatos szokás ez egy némelyikben, miszerint tanítványát legcsekélyebb ballépésnél gúnyszavak nélkül meginteni nem képes. Ez, valamint a már nagyban kiavult testi büntetés igen sérti a jól nevelt gyermeket, sőt nem ritkán a be2