Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1852

Ezekhez adom még : hogy tanító tanítványait az illedelmes állásra is eleve szoktassa, maga menvén elő ebben is jó példával; mert itt is áll a verba movent, exerrpln trahunt (szó indit, példa vonz) közmondás. Két egymásuláni évben tapasztalám az imént ajánlott negyedik pont alatti észrevétel különös hatását: Ezelőtt tizenkét évvel fővárosunk tanintézetének egyik osztálya mintegy száz tanulóval bizatott reám. A megelőzött tanévben volt tanár, ki már fáradhatlan munkásságának méltó jutalmát az örök nyughelyen élvezi enyészhetlen világosságában, eleve figyelmeztetőit azon kicsapongásokra, melyek őt egész elkeseredésig kínozák. Alig vártam az órát, hogy e megrovott ifjak körébe léphessek, látni vágytam, mit tehetend ifjú jóakaró életvezérével. Első föllépésem, mondhatom igen komoly vnla. s a szavak, melyeket szoros miheztartás végett bozzájok röviden intéztem, hasonlóid igen komolyak, de egyszersmind atyaiak valának. És őszintén bevallom, hogy az egyenlő bánás melleit egész é\ folytán soha figyelmet érdemlő bajom velők nem vala; sőt annyira kedvelénk egymást, miszerint év végén azokat vezetésem alól kibocsátani nekem is nehezemre, s nekik is, hogy megválniok kelle, nehezökre esett. Hasonló esetem volt ugyanott és ugyanannyi ifjúval utánavaló évben. Ez osztálytól maguk elöljáróim ijesztének; egyik egy, másik más bajt hozott fel az elidegenitésre. De én szilárd határozottsággal csak azzal állék elő, hogy majd két hét múlva tekintsenek be iskolámba és látni fogják az annyira kikiáltott osztályt; és maradván föltételein mellett, az osztályt átvettem. Szokásom szerint léptem fel tanszékemre. Komoly szavakkal, mint i'ölebb, előadván nekik miheztartás végett a teendőket. Egyszersmind, hogy, nem teljesítés esetében a mondottakat, adott szavamnak ura leendek. És a siker ismét kedvező lett. Két hét nem telt el, s az igazgató megnézé osztályomat. Ki a tapasztaltakra röviden, de érthetőleg ezt válaszolá: „mintha nem is azok volnának." Egész évem szerencsésen folyt le, én őket, ők engem szeretének. Mi kell pedig több a tanítónak? — De ismételve mondom: mit év elején első föllépéskor a gyermek vagy ifjú előtt kimond, ahoz szorosan ragaszkodjék. És a tanuló maga veendi észre, hogy a rend, csend és figyelem szükségesek, s önkényt simul ahoz , ki őt azokra szoktatá. Valamint más egyébben, úgy itt is legtöbbnyire minmagunk vagyunk okai a jól vagy roszul folyható dolognak. — „A jól alapitolt oskolában a jó nevelés és tanítás dúsan kamatoz az abba tett tökeért." Mond egy tudós. * * # Befejezésül még ezt: Hajnalán állunk a tudományos pálya rögei kiegyengetésének, hogy annak örvényén a békóikból felszabadult lelkek biztosabban haladjanak a nagy aratásig, mely sikerdús eredményre érlelje meg azokban az üdvöt árasztó tudományokat, melyek által az állam és egyház épségben tartása célul tüzetett ki mindenek boldogitására; csak szakadatlanul őrködjünk a vallás, jó erkölcsök és tudományoknak a tanleremek szentélye megőrzése általi növekedésére; hol a közboldogság szétterjedezö ágai, mint az okos kertész kezei alatt, szerencsésen emelkedjenek, és a hon kisded polgáraival a kötelmek megismertessenek, melyekből ők a vallás, fejedelem és hazának tartoznak. „Js ifjúság tievelésenél végcél a még nyers elmét kitisztítani, azt azon állapotba helyezni, hogy idővel minden hivatalt méltósággal betö/thessen ; — .s végre azt őszinte isteni tiszteletre, fejedelmi hűség és hazai szeretetre vezet?ii.

c

c (IV. Henrik rendelet, a párisi egyet.) Mindenki tudhatja, mennyire fontos a tanügy; midőn a jövő államférfiak mindjárt koruk virágzásában, midőn a gyenge eszmék, s az ifjú lélek kívánalmai fejlesztetnek és a hatalmas ész első kísérletei mutatkoznak; midőn e korban az duló ragálylyal még meg nem fertőztetett, a haza dísze és oltalmára képeztetnek; midőn azok az erkölcsi alakoknak képmásából a becsületesség, vallás és bölcseségböl kölcsönzik fővonásaikat, s ifjú tetteikből munkás erények világítanak, melyek egykoron férfias tökélyeiket teendik kísérletre s jellemeiket halározandják meg. Különösen arra kell ügyelni, hogy a jó nedv ne csapodár lomboknak szolgáljon tápszerül; hanem hasznos ismeretek magvának ápolására fordittassék, melyek majd későbben tünendnek fel a magános úgy mint a nyilvános foglalatosságok befolyásai által.