Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szvák Gyula: Rátz Kálmán nyilas „ruszista” portréjához
RÁTZ KÁLMÁN NYILAS „RUSZISTA” PORTRÉJÁHOZ Kálmánt a második világháború után igazolták, de csendben kellett maradnia, akárcsak nekem.”120 120 Mester M.: Arcképek i. m. 137. 121 Lásd Lengyel András: Ki volt Rátz Kálmán? Népszava Szép Szó, 1998. november 14. II. 122 Mester M.: Arcképek i. m. 139-140. 123 Felhívás! Világ, 1947. július 8. 6. 124 KN 1935-1939, XIV. 224. ülés, 1937. jún. 3. 228. A visszaemlékezésben ezután egy rejtélyes történet következik arról, hogy 1948 egy októberi napján Rátz felkereste és Nyugatra hívta őt, vállalva, hogy kettejük utazását majd ő elintézi. Mester nem követte, s csaknem egy hónap múlva le is tartóztatták. Rátz útlevéllel távozott Ausztriába, majd Svájcba,121 és nem sokkal rá „felesége, aki elszánt, vállalkozó szellemű asszony volt, szerencsésen férje után menekült”.122 Nehéz megítélni, hogy ez utóbbi véleményt erősíti, avagy cáfolja a Világ cimi lapban olvasott következő felhívás: „Dr. Rátz Kálmánné nem jogosult sem megrendelést, sem fizetést elfogadni, sem egyéb jognyilatkozatot tenni. Kaltenecker János kádármester.”123 Plagiator A kortársak sokféleképpen ítélték meg Rátz személyét. A források egyetértenek abban, hogy jó kávéházi partner volt: színes, anekdotázó, igazi társasági ember, aki nyitott volt minden információra, és azokat szivacsként szívta magába. Tanulékonynak is mondhatnánk, akinek igen zavaros elképzelései voltak a világról, amit a háború és szülővárosa elvesztésén való kesergés, a kiszolgáltatottság- és sértettségérzés, az egzisztenciális lecsúszástól való rettegés motivált. Ám nem volt rest tanulni másoktól, például a nálánál iskolázottabb, műveltebb, tájékozottabb kommunistáktól, és megpróbálta a tőlük ellesetteket „aprópénzre váltani”. Hamar felismerte, hogy a segítségükkel hírnevet szerezhet, és hasznossá teheti magát a politikai életben: elfogadta világképüket a jobb jövőt hirdető szocializmusról, s azon belül a Szovjetunióról, lényegében tehát baloldali értékeket népszerűsített a sajtóban - természetesen mindig „apró” terminológiai változtatásokkal, az adott politikai helyzetnek megfelelően. Jó előadó volt. Ha kellett, a „nemzeti” aspektusokat állította a középpontba, s lett belőle nemzeti szocialista, ha pedig úgy hozta a sors, a szociális szempontokat hangsúlyozta, s lett belőle „független szocialista”. Ám még az is meglehet, hogy komolyan gondolta, amit 1937. június 3-án mondott a Képviselőházban, hogy tudniillik a szélsőjobb és szélsőbal gyakorlatilag összeér, s mindkettő progresszív, szemben a reakciós liberalizmussal.124 A „szelektív” antisze719
