Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
K. LENGYEL ZSOLT Pest-Buda, Sopron és Nagyvárad kerület hat vármegyéje - Pest-Pilis-Solt, Heves és Külső-Szolnok, Borsod, Baranya, Somogy és Csanád — 1850-es évekbeli hivatalnoki karának összehasonlításából a magyar Bach-huszárok, a „»belföldi« idegenek”136 meghatározó részarányára derül fény A személyzeti struktúrákba való mélyebb beavatkozás — például állítólagosán ellenzéki belhoniak más koronaországokból származó munkaerőkkel való leváltása - csak a központi fekvésű Pest-Pilis-Soltban és az északkeleti Borsodban fordult elő, azon vármegyékben, ahol az 1848-as alkotmányos évvel való folyamatosság kevésbé volt meghatározó. Az évtizedben álláshoz jutó, illetve már a forradalom évében állást betöltő magyar közhivatalnokok magasabb tisztségeket is betöltötték Baranyában, Heves és Külső-Szolnokon, valamint Somogybán. Csanád vármegye esetében az említett folytonosság jóval több mint 50%-os volt - jelentős hányadban vezető hivatalokban -, míg a külhoniak 33,3%-ban főként alacsonyabb beosztásokban szolgáltak. Itt az alsó, középső és felső hivatali szinteken a közigazgatási személyzet belhoni aránya 55-80% között mozgott; I860 után és 1867 előtt 66-90%-ra emelkedett. Borsodban az 1850-es évtized végén a felső és a középső hivatalok 80, illetve 50, az alsók 62,5%-át magyarok töltötték be, akiknek egy része Magyarország más vármegyéiből került oda. Somogy vármegye adatai megerősítik az új, azaz külhoni köztisztviselők kisebbségi arányát 22%-kai, illetve 10—25%-kai a három közigazgatási szinten. Délnyugat-Magyarország e részén a magyar Bach-huszárok vezető tisztségekben is többséget alkottak. Hasonló helyzet alakult ki a szomszédos Baranya vármegyében, ahol a külhoniak aránya a német ajkú területeken 14—29% körüli volt.137 210., 240., 243-245., 264-265., 269-270., 276., 279. Vö. ugyanúgy: Benedek G.: Ciszlajtániai tisztviselők i. m. 65-67. 136 Pap J.: Magyarország i. m. 276. 137 Uo. 143., 145., 174., 203., 205-207., 210., 243-245., 264-265., 269-270., 276., 279. 138 Pl. 1854-ben a budai Országos Pénzügyigazgatóság alelnöki tisztét Wilhelm Konecny miniszteri tanácsosnak, aki azelőtt a csehországi Országos Pénzügyigazgatóságon szolgált. - OStA HHStA RR GA 109. d., 1856: 159 (febr. 23.). Konecny ebben aminőségében a Kormányzóság pénzügyi osztályát vezette. - Sashegyi O.: Az abszolutizmuskori levéltár i. m. 214-215. A vármegyei és járási hivatalok személyzete az 1850-es évek második felében 23%-os, a főkormányzóságé és a helytartósági osztályoké viszont 40%-os Lajtán túli arányt ért el. - Benedek G.: A bürokratizáció i. m. 238. További példák nem csak vezető hivatalokból: uo. 238-239., 245.; Deák A.: „Nemzeti egyenjogúsítás” i. m. 184-190.; Lengyel, Zs. K: Neoabsolutismus-Probleme i. m. 93-97.; Pap J.: Magyarország i. m. 172-173. A forráskutatásokból az is kiderül, hogy a neoabszolutizmus-kori személyzeti politika Magyarországon kevésbé a vármegyékben, mint inkább a központi hivatalokban bízott külhoniakra vezetői tisztségeket.138 Ezzel azonban elmélyítette a dilemmáját okozó problémát, amely abban állt, hogy Bécs nem biztosított felelős magyar beleszólást Magyarország irányításába. Az osztrák államhatalom az évtized során eltökélte: maga határozza meg, mely magyar szokásokat és 690
