Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
K. LENGYEL ZSOLT aligha rendelkeznek.128 Ez nem volt elszigetelt vélemény a koronaország szélesebb vezetésében. 1853-ban a kassai helytartósági osztály alelnöke amellett foglalt állást, hogy „a nem magyar jelöltek egyoldalú előnyben részesítésével” ne szorítsák háttérbe „az ország helyi és személyi viszonyainak, valamint a belhoni nyelv- és írásmódok bensőséges ismeretét, amely mégis csak a bennszülötteknél feltételezhető”. E mondat szerzője, Christian Freiherr Kotz von Dobf földbirtokos jogász, a cseh és osztrák arisztokrácia tagja, korábban az észak-csehországi Böhmisch- Leipa (Ceská Lípa) városának körzeti elnöke volt, aki maga is a külhoniak köréhez tartozott.129 Talán saját álláspontja tanújának érezte magát. 128 ÖStA HHStA RR OK 13. d., 1855: 350, 45-47. Kübeck előterjesztése Ferenc József császárhoz. Bécs, 1855. ápr. 22. 129 MNL OL D 46, 120. d., 1853: 24891/9156 in 1854: 8445/1736. Christian Freiherr Ko tz jelentése a kormányzósághoz. Kassa, 1853. dec. 17. Kinevezéséhez lásd uo. 1854: 785/233, 1076/235. Életrajzához lásd Kotz von Dobf, Christian Freiherr. In: Adlgasser, E: Die Mitglieder der österreichischen Zentralparlamente i. m. I. 617. 130 ÖStA HHStA RR OK 7. d., 1853: 194 (aug. 30.). 131 ÖStA HHStA RR OK 7. d., 1853: 194 (aug. 30.). Anton von Salvotti lovag előadása. [Bées], 1853. aug. 20. 132 ÖStA HHStA RR OK 7. d., 1853: 194 (aug. 30.). A Birodalmi Tanács 1853. aug. 16-i ülésének jegyzőkönyve. A Habsburg örökös tartományokból származó köztisztviselők magyarországi alkalmazásáról folytatott vitákat jelenítik meg a Birodalmi Tanács egyéb tanácskozásai is az érintett igazságszolgáltatásról.130 Az előnyeivel és hátrányaival együtt mérlegelt ellentmondásos intézkedéscsomag egy - a kormányzat szempontjából - vitathatatlan birodalompolitikai célt szolgált. Ahhoz nem fért kétség, hogy — amint Anton von Salvotti lovag vélte — az örökös tartományokból származó jogi normák „jótékony gyümölcsökkel” kecsegtettek, így összességében Magyarországon is érvényesülniük kellett volna. E szemlélettel természetes módon együtt járt a német szolgálati nyelv túlsúlyának követelése — éppen „az osztrák törvények jobb bevezetése érdekében”. A „kiküldendő köztisztviselőknek” tehát nemcsak szakmájuk „ügyes” képviselőinek kellett lenniük.131 Az „osztrák törvények magyarországi bevezetéséről” folytatott eszmecsere során Bach belügyminiszter a „német” köztisztviselők meghatározó szerepét hangsúlyozta.132 Salvotti a Birodalmi Tanács ülésén a „szükségesség mértékével” kitért a magyar „nemzeti nyelv szükséges ismeretének” figyelembevételére is — legalábbis ott, „ahol ez elkerülhetetlenül szükséges”. Ezt a mérsékelt osztrák önkorlátozást a birodalomba beolvasztandó jogterület nem kevésbé óvatos méltatása követte. „Semmi sem nehezebb”, folytatta a lovag, „mint elszakadni azoktól a jogi nézetektől és azoktól a jogi formáktól, amelyekben az ember felnőtt”, különösen, ha eközben „teljesen más elvekből kell kiindulni”. Magyarországon mégis meg kell honosítani az „idegenszerű” osztrák jogrendszert, váltott Salvotti 688
