Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS jegyzőkönyvrészletet a következő toldással egészítették ki: az „országon belüli szolgálati kinevezések” során „a belföldiek alkalmasságuk és politikai korrektségük esetén előnyben részesítendők”.124 124 ÖStA HHStA RR GA 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). Szőgyény-Marich birodalmi tanácstag megjegyzései, előterjesztés tervezetével és az 1854. jún. 8-i ülés jegyzőkönyvével. Akiemelés az eredeti jegyzőkönyvben utólagos toldás, amelyet - az írásjelekből ítélve - nem a jegyzőkönyvvezető végzett el. 125 ÖStA HHStA RR GA 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). A Birodalmi Tanács 1854. jún. 8-i ülésének összefoglalója. Bécs, 1854. jún. 14. 126 ÖStA HHStA RR GA 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). Szőgyény-Marich birodalmi tanácstag megjegyzései, előterjesztés tervezetével és az 1854. jún. 8-i ülés jegyzőkönyvével. 127 Ehhez részletesen lásd Lengyel, Zs. K: Zum Problem der Landesvertretung i. m. A Birodalmi Tanács összefoglalt tanácskozása ily módon túlmutatott saját tárgykörén. A plenáris ülés résztvevői egyetértettek azon fenntartásokkal, amelyeket Szőgyény-Marich a pénzügyminiszter öt külhoni közhivatalnok kinevezésére vonatkozó javaslatával szemben fogalmazott meg. Végül elhatározták, hogy elhalasztják „a fontos elvi kérdést”, vagyis a magyarországi közigazgatásban méltányos ciszlajtániai és transzlajtániai arányok megvitatását. Annyit azonban megállapítottak, hogy a „bennszülöttek amennyire csak lehetséges mértékű kinevezése a magyar országokban [...] megfontolásra méltó” szempont.125 Szőgyény-Marich tehát burkoltan ellenállt a bécsi normák szerinti egységesítő rendszernek. Olyan kompromisszumos megoldás mellett foglalt állást, amellyel egyszerre fejezte ki a dinasztiához való magyar hűséget, illetve a jogi és pénzügyi önállóság iránti magyar igényt. Magyarország beolvasztását a császári állam jogrendszerébe értelemszerűen kizárta a Béccsel való megegyezésből. Közvetett módon szembeszállt az igazságszolgáltatás és a pénzügyigazgatás mind politikai, mind osztrák ellenőrzési kísérletével. Ezzel elkerülte annak nyílt kimondását, hogy nem az „állami szolgálatban álló nem-bennszülötteket”,126 hanem a jognak Magyarországra való kiterjesztését utasította el. Tehát elvetette Magyarország a Habsburg Birodalom nem önálló részeként való kezelését, mégpedig nyilvánvalóan nemcsak átmenetileg, határozatlan időre — ahogy behatárolatlan időtervei sugallhatták -, hanem alapvetően és örökre. Újabb egy évvel később, 1855-ben, a magyarországi országképviselet bizottmányainak előzetes tárgyalása során127 a Birodalmi Tanácsban felmerült a megfelelő nagyságú személyzet kérdése. Kübeck elnök - Bach belügyminiszter összesen hat—nyolc fős elképzelésével szemben — minden egyes bizottmányban öt—hat tagot tartott indokoltnak. Ügy vélte, hogy az összesen 25-30-as létszám esetén nem tűnne fel a külhoni hivatalnokok aránya, míg a belhoni földbirtokos rétegből származó férfiak fokozott mértékű bevonása ellensúlyozná az osztrák közszolgálatról kialakult kedvezőtlen benyomást, és az adott feladatok végrehajtásában azt a „különleges szakértelmet” érvényesítené, amely fölött a külhoniak 687
