Századok – 2024
2024 / 1. szám - TRANSZNACIONÁLIS ÉS GLOBÁLIS FOLYAMATOK A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON - Tomka Béla: Kapcsolódások. Az összehasonlítástól a globális történelemig (Bevezető)
TOMKA BÉLA Ezek a történettudományi ágak és megközelítések gyakran versengenek egymással, s mindegyiknek megvan a saját fókusza és erőssége. Emellett azonban számos közös vonásuk van, és sok tekintetben összekapcsolódnak, átfedik és kiegészítik egymást. A következőkben célom az, hogy jellemezzem — a rendelkezésre álló terjedelem miatt nyilván csak vázlatosan — a közülük legnagyobb hatást gyakorló irányzatokat, érzékeltetve azt a fejlődési ívet is, melynek mentén a kutatás mind sokoldalúbb ábrázolásra volt képes. Végül röviden kitérek arra, hogy a különböző historiográfiai irányzatok és a hozzájuk kapcsolódó kérdésfeltevések miként jelennek meg a Századok e tematikus számában. Az összehasonlítás már az első világháború utáni években - különösen Marc Bloch és az Annales más képviselőinek munkássága nyomán — a történeti kutatások elismert eszközévé vált.3 Ezzel nemcsak az elsőként kialakult, hanem máig az egyik legfontosabb történetírói stratégia lett arra vonatkozóan, hogy a kutatás túllépjen a nemzetállamok vagy más politikai entitások határain.4 The Oxford Handbook of World History. Ed. Jerry H. Bentley. Oxford-New York 2011; Cynthia Stokes Brown: Big History: From the Big Bang to the Present. New York 2007. 3 Marc Bloch: Az európai társadalmak összehasonlító történelméről. In: Uő: A történész mestersége. Történelemelméleti írások. (Osiris könyvtár. Történelem) Bp. 1996. 169—200. 4 Hartmut Kaelble: Der historische Vergleich. Frankfurt/M.-New York 1999; újabb, átdolgozott kiadása: Uő: Historisch Vergleichen. Eine Einführung. Frankfurt/M.—New York 2021; Jürgen Kocka: Com parison and Beyond. History and Theory 42. (2003) 39-44.; Tomka Béla: Az összehasonlító módszer a történetírásban - eredmények és kihasználatlan lehetőségek. Aetas 20. (2005) 1-2. sz. 243-258.; Keller Márkus: A megértés lehetősége - az összehasonlító történetírás hasznáról. Aetas 20. (2005) 4. sz. 102-111. 5 A szakirodalomban nincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy létezik-e „összehasonlító módszer”, vagy inkább „összehasonlításról”, „összehasonlító perspektíváról”, esetleg „összehasonlító tanulmányról” célszerű-e beszélni. Az egységes összehasonlító módszer létezése ellen érvel: Raymond Grew: The Case for Comparing Histories. American Historical Review 85. (1980) 763—778. Ezzel szemben az összehasonlítást bizonyos feltételek megléte esetén módszernek tekinti mások mellett: Chris Lorenz: Konstruktion der Vergangenheit: Eine Einführung in die Geschichtstheorie. (Beiträge zur Geschichtskultur 13.) Köln 1997. 231-284. Az összehasonlító történetírás a két vagy több egység közötti hasonlóságokat és eltéréseket kívánja feltárni, miközben számos célja lehet. Az összehasonlítás állandó eleme a mindennapi gondolkodásnak, és valamilyen formában szinte minden történetírói munkában megtalálható. Az összehasonlító történetírást mégis az különbözteti meg a történettudomány többi válfajától, hogy azoktól eltérően explicit és szisztematikus módon használja ezt a módszert.5 Ez a módszertani tudatosság különösen a kutatás kérdéseinek kidolgozása és indoklása, az alkalmazott fogalmak definiálása, a vizsgált egységek és az összehasonlítás szempontjainak kiválasztása tekintetében jelenik meg. Az összehasonlítások leggyakrabban országokra, illetve nemzetekre vonatkoznak, de lehetséges ennél kisebb és nagyobb egységek, mint régiók vagy egész civilizációk ilyen vizsgálata is. 6
