Századok – 2024
2024 / 1. szám - TRANSZNACIONÁLIS ÉS GLOBÁLIS FOLYAMATOK A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON - Tomka Béla: Kapcsolódások. Az összehasonlítástól a globális történelemig (Bevezető)
KAPCSOLÓDÁSOK Ami az említett célokat illeti, az egyik legismertebb tipológia megalkotói, Jürgen Kocka és Heinz-Gerhard Haupt négyféle összehasonlítást különböztetnek meg. Az ilyen munkák betölthetnek egyrészt „leíró” funkciót, amely mindenekelőtt az egyes esetek sajátosságainak alaposabb meghatározását szolgálja. Az összehasonlítás „analitikus” szerepe elsősorban akkor kerül előtérbe, amikor tudományos elméletek vagy hipotézisek érvényességét ellenőrzik a segítségével. A „heurisztikus” funkció azt jelenti, hogy az összehasonlítás képes lehet olyan kutatási irányok, történeti jelenségek, illetve magyarázatok felfedésére, amelyek addig ismeretlenek voltak. Végül az összehasonlítás rendelkezhet „elidegenítő” (verfremdend) hatással, hiszen az ilyen vizsgálat új, a megszokottól eltérő nézőpontokat kínál, amelynek eredményeként a saját ország vagy társadalom fejlődése elveszíti magától értetődő voltát.6 Az összehasonlító történetírás egyik, nemzetközileg legismertebb képviselője, Hartmut Kaelble hasonló kategóriákat alkalmaz, de emellett az „értékelő összehasonlítást” is elkülöníti, amelynek legfőbb erőssége az, hogy hozzájárulhat a történészek ítéleteinek megalapozottabbá tételéhez, illetve a változások okainak meghatározásához.7 Ezek a funkciók nem különülnek el élesen egymástól, hanem egyszerre több is jelen lehet közülük az összehasonlítást végző tanulmányban. 6 Heinz-Gerhard Haupt - Jürgen Kocka: Historischer Vergleich: Methoden, Aufgaben, Probleme. Eine Einführung. In: Geschichte und Vergleich. Ansätze und Ergebnisse international vergleichender Geschichtsschreibung. Hrsg. Uö. Frankfurt/M. 1996. 12-14. 7 Kaelble, H: Historisch Vergleichen i. m. 58-66. 8 Hartmut Kaelble: Comparative and Transnational History. Ricerche di Storia Politica 20. (2017) 15-24. Az összehasonlító történetírás nagy karriert futott be az elmúlt száz év során, de számos kritika is érte, amelyek a 20. század végén felerősödtek. A bírálatoknak két fő iránya jelentkezett. Az első, hagyományos kritikai álláspont szerint az összehasonlítás akaratlanul is felerősíti az etnocentrizmust, mivel általában nemzetállamokat választ a vizsgálat egységeinek, továbbá ezek közül gyakran valamelyiket normának tekinti, s ahhoz méri a többit. A másik kritikai megfontolás szerint az összehasonlítás arra kényszeríti a kutatót, hogy mesterségesen homogén és stabil vizsgálati egységeket konstruáljon, ilyenek azonban a valóságban nem léteznek. Emellett, ha az összehasonlított egységek a vizsgált időszakban megváltoznak - például azért, mert hatnak egymásra -, akkor az összehasonlítás nem hozhat megfelelő eredményt.8 A relációs történetírás különböző válfajai részben az összehasonlító módszer ezen kritikája nyomán keletkeztek, és az 1990-es évek elejétől vettek lendületet. Míg az összehasonlítás azt feltételezi, hogy egymástól elkülönítve kell kezelni a vizsgált egységeket, addig ez az irányzat éppen két vagy több egység olyan 7
