Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
K. LENGYEL ZSOLT szükséges, mint az újaké, éppen a szolgálat érdekében”. Az új törvények ugyanis „könnyen megtalálhatóak a törvénykönyvben”, hangzott a furfangos indoklás, míg a régi, a magyar törvényeket egy más tartományból érkezett mégoly „kiváló jogásznak” előbb el kellene sajátítania. „Mivel azonban” - tartotta függőben a gondolatmenet az időkeretet — „a kincstárra vonatkozó ilyen jogi kérdések még sokáig fel fognak merülni, és ezeket a magyar jog szerint kell majd eldönteni”, ajánlatos - itt is - „a szolgálat érdekében, rendszerint a volt és jelenleg is alkalmazott magyar állami tisztviselők soraiban még mindig kiérdemelt és megbízható férfiakra bízni” a magyarországi pénzügyigazgatás „éppúgy, mint minden más közigazgatási ágazat irányítását”TM Szőgyény-Marich további taktikai jellegű megjegyzésekkel megerősítette a magyar közigazgatási személyzet folyamatos jelenlétének a tényét. A Birodalmi Tanács 1854. június 8-i ülésén pedig bejelentette, hogy „most először” fejti ki véleményét „a nem bennszülöttek állami szolgálatban való alkalmazásáról a magyar országokban”, megragadva az alkalmat, hogy „érintse a politikai szempontot is”. Ez azt jelenti, összegezte nézetét, hogy amíg a jogrendszer szabványa és gyakorlata az „egész monarchiában” nem egységes, addig „éppen a szolgálatnak, valamint az új törvények és az új rendszer végrehajtásának érdeke, hogy ezeket — amennyire csak lehetséges — alkalmas, megbízható bennszülöttek kezébe helyezzék”.122 A „nem bennszülött köztisztviselőknek” és az „országban őslakosoknak”, folytatta a magyar ókonzervatívok képviselője, közeledniük kellene ahhoz, ami számukra külön-külön idegen: az utóbbiaknak az új törvényeket, az előbbieknek az ország nyelvét és régi törvényeit kellene megtanulniuk. Az őslakosok bevonása mindenesetre megcáfolná a Magyarországon „gyakori vádat a jobb erők visszavonásáról”, valamint az „itt és ott” felbukkanó véleményt, hogy „a magyar nem alkalmas az állami szolgálatra”. További értékes eredményként pedig megakadályozná, hogy a „korábban használt, de most teljesen parlagon heverő erők” a „kormány legjobb indulatú szándékaival szemben ellenzéki vagy legalábbis passzív magatartást tanúsítsanak”.123 Ezek a mondatok vélhetően válaszként hangoztak el Bach belügyminiszter fentebb idézett, a magyar köztisztviselők szorgalmával és munkateljesítményével kapcsolatos szemrehányására. Az ügy kényességére vall, hogy az Anton Freiherr von Haimberger tanácstag egyetértését jelző 121 ÖStA HHStA RR GA 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). Szőgyény-Marich birodalmi tanácstag megjegyzései, előterjesztés tervezetével és az 1854. jún. 8-i ülés jegyzőkönyvével. Kiemelés az eredeti jegyzőkönyvben. 122 Uo. A dőlten szedett rész hiányzik a Szőgyény-Marich megjegyzéseit összefoglaló eredeti jegyzőkönyvben; az utólagos toldás külalakjában eltér a jegyzőkönyvvezető kézírásától. 123 ÖStA HHStA RR GA 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). Szőgyény-Marich birodalmi tanácstag megjegyzései, előterjesztés tervezetével és az 1854. jún. 8-i ülés jegyzőkönyvével. 686
