Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS között szerepelt „a magyar hivatalnokok gyengébb ügyessége az írnoki szolgálatban”, továbbá „a jegyzőkönyvezés, kiadványozás és irattározás megnövekedett nehézsége azáltal, hogy a hivatali munkát két vagy több nyelven végzik”, végül „az a körülmény is, hogy bizonyos számarányú, valamivel jobban fizetett írnoki állás rendszeresítése azt a nagymértékben kívánatos lehetőséget kínálja”, hogy „más tartományokból tehetséges, gyakorlott és megbízható jelölteket hozhassanak be bizonyos előnyökkel”.117 Ez a vita rávilágít a nagy horderejű kihívásra, amellyel a neoabszolutista államszervezők akkor szembesültek, amikor a belhoni személyzet feltehető túlterheltsége vagy szándékos ügyefogyottsága láttán azt a lehetőséget mérlegelték, hogy a magyarországi közhivatalnokságot más koronaországokból történő áthelyezésekkel felduzzasszák, és pénzügyi eszközökkel minél nagyobb teljesítményekre ösztönözzék. 117 ÖStA HHStA RR OK 7. d., 1853: 189 (aug. 23.). Ugyanott Ferenc József császár legfelsőbb határozata. Ischl, 1853. aug. 19. 118 A Birodalmi Tanács elnöki irattárából: ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Kabinettsarchiv, Reichsrat, Gremialakten (a továbbiakban: HHStA RR GA) 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). 119 Id. Szőgyény-Marich Lászlót a császári állam magyar tartományának képviselőjeként nevezték ki 1851-es megalakulásakor a Birodalmi Tanács tagjává, éppúgy, mint a testület másik magyar tagját, gróf Zichy Ferencet. E tisztségükben mindketten ókonzervatív felfogásban magyar nemzeti érdekeket igyekeztek védelmezni Bécs egységesítő politikájával szemben. - Deák A.: „Nemzeti egyenjogúsítás” i. m. 146-147. 120 ÖStA HHStA RR GA 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). Philipp Freiherr von Krauß előterjesztése (bizonyos Dr. Franz Czermak pénzügyi főtanácsos jelölésével); Legfelsőbb határozat tervezete. 1854. máj. 31. A Birodalmi Tanács nem értett egyet maradéktalanul Bach érvelésével. Egy évvel később tárgyalta Andreas Ritter von Baumgartner pénzügyminiszter előterjesztését a Magyar Királyságban működő pénzügyi ügyészség „személyzeti szabályozásának és szolgálati állományának” ügyében, amely öt pénzügyi főtanácsos, köztük három külhoni kinevezését vetette fel.118 Idősebb Szőgyény-Marich László magyar tanácstag119 azonban Philipp Freiherr von Krauß és Norbert von Purkhart tanácstagokkal egybehangzóan fenntartását fejezte ki a „rendszerint” más koronaországokból „túl nagy számban” történő áthelyezésekkel szemben. „A magyar köztisztviselőket nagyon elbátortalanítaná”, állt Krauß a magyar ókonzervatív tanácstag oldalára, ha az állásokat „külhoniaknak adnák”, és „a bennszülötteket, tekintet nélkül hosszabb szolgálati idejükre, teljesen figyelmen kívül hagynák”. Ezért, szólt a legfelsőbb határozat tervezete, először csak egy személy lenne kinevezendő egy osztrák örökös tartományból.120 A köztisztviselőknek, olvasható Szőgyény-Marich jegyzőkönyvezett előterjesztésében, „a régi és az új törvények meg az igazságszolgáltatás ismeretével és tapasztalatával kellene kiegészíteniük egymást”. Csakhogy „egyelőre” és „még jó ideig a régi magyar törvények és jogügyletek jóval nagyobb ismerete és gyakorlata 685
