Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS Az évtized során a bécsi kormány igyekezett a „régi nemesi magyar családok tagjait” — az ókonzervatívokat — is „megnyerni a magyarországi közszolgálatnak”93 E társadalmi réteg együttműködésétől politikai hasznot remélt: azt, hogy kinyilvánítja saját jó szándékát, anélkül, hogy forradalmi elemeket támogatna. Cserébe néha szemet hunyt, ha egy magas rangú személy csak feltételesen volt alkalmas a közigazgatási munkára. Ha az illető az udvar iránt elkötelezettnek tűnt, annál megértőbben viszonyult gondjaihoz, kérelméhez.94 93 ÖStA AVA MI Präs. 4, 237. d., 1851: 3399. A belügyminisztérium átiratfogalmazványa a pénzügyminisztériumhoz és leiratfogalmazványa Geringerhez. Bécs, 1851. júl. 11. 94 Példákat lásd Lengyel, Zs. K: Neoabsolutismus-Probleme i. m. 99-100. Az ókonzervatívok szerepéhez a kormány szervezési munkálataiban lásd Uö: Österreichischer Neoabsolutismus i. m. 268-270.; Zsolt K. Lengyel: Zum Problem der Landesvertretung im neoabsolutistischen Ungarn. In: Der österreichische Neoabsolutismus als Verfassungs- und Verwaltungsproblem. Diskussionen über einen strittigen Epochenbegriff. Hg. Harm-Hinrich Brandt. Wien-Köln-Weimar 2014. 383-412., itt 387-393. Utóbbi tanulmány magyar nyelvű változata: Uő: Az országképviselet problémája a neoabszolutizmus-kori Magyarországon. Aetas 27. (2012) 1. sz. 31-52., itt 32-39. 95 Feljegyzések magyar köztisztviselőkről a politikai közigazgatásban: MNL OL D 46, 118. d., 1853: 23093/8474. 96 MNL OLD 2, 2. d., III. A. 2., 1850: 5316/430 (márc. 3./márc. 15.); 6967/567 (márc. 28./ ápr. 6.); 8099/640 (ápr. 20./2L). 97 MNL OL D 2, 3-4. d., III. A. 2. (1852-1853, 1856-1860). 98 MNL OL D 2, 4. d., III. A. 2., 1859: 24331/583. A belügyminisztérium leirata a kassai helytartósági osztályhoz. Bécs, 1859. szept. 27. Záborszkyhoz lásd Bona G.: Tábornokok és törzstisztek i. m. 722. 99 MNL OL D 2, 3. d., III. A. 2., 1853: 13945/967 (máj. 16./22.). Odryhoz lásd SzinnyeiJ: Magyar írók élete IX. Bp. 1903. 1230. 100 MNL OL D 2, 3. d., III. A. 2. (1852-1854). A definitívumban a külhoni álláspályázatok száma mellett megnőtt a belhoniaké is. Ezért a magyar nemzetiségű, illetve 1848-1849-ben a magyar államot szolgáló köztisztviselők politikai beállítottsága továbbra is meghatározóan befolyásolta a személyzeti ügyeket.95 A közigazgatásban való kinevezés a Habsburghűség jutalmának, illetve a császár iránti lojalitásért elszenvedett „igazságtalanság” kártérítésének számított.96 Az évtized során a korábbi politikai vétségek is szóba kerültek a belhoniak kérvényeiben, amelyekért a kérelmezők a bécsi kormányzat engedékenységét igyekeztek elnyerni. A volt magyar közszolgálatból érkezők is anyagi helyzetük javulását remélték a foglalkoztatástól.97 Az ilyen felségfolyamodványok rendszeresen bekerültek a hivatalos ügykezelésbe, például a haditörvényszéken 1850-ben halálra, majd várfogságra ítélt, 1852-ben kegyelemben részesült Záborszky Imre főhadnagy98 és a korábbi magyar helytartóság tanácsosa, Odry József esetében.99 Az álláskereső belhoniak - létfenntartási gondjaik mellett — kiemelték a dinasztia iránt az 1848—1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején is töretlen ragaszkodásukat, valamint a felkelők általi üldöztetésüket, amelyek nekik elsősorban anyagi veszteségeket okoztak.100 681
