Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS amely számára a politikai eszmék mindig idegenek maradnak”, vélekedett Anton von Salvotti lovag a Birodalmi Tanács 1853. augusztus 20-i ülésén jegyzőkönyvezett terjedelmes előadásában, „csak igazságot, rendet és nyugalmat akar. A bíróságok különösen arra hivatottak, hogy biztosítsák a lakosság számára a szabályozott társadalmi állapot ezen jótetteit.”79 79 ÖStA HHStA RR OK 7. d., 1853: 194 (aug. 30.). Anton von Salvotti lovag előadása. [Becs], 1853. aug. 20. 80 MNL OL D 46, 118. d., 1853: 12885/4500. Karl Freiherr von Mecséry de Tsoor [Csehország helytartója] átirata a budai kormányzósághoz. Brünn, 1853. júl. 9. 81 Ferdinand Burggraf, Joseph Burschitz, Franz Krump, Georg Löw, Stephan Luttenberger, Franz Machart, Franz Payr, Karl Wurzer. - MNL OL D 46, 118. d., 1853: 9095/2870. Stephan von Privitzer jelentése Albrecht főherceghez. Sopron, 1853. máj. 21. 82 Pl. helytartósági tanácsosok voltak: Franz Freiherr von Schluga, Heinrich Jaroslav Graf von Clam-Martinitz, Adolf Poche; titkár: Wilhelm von Pauly; helyettes biztosok: Ritter Graf von Maader, Theodor Ritter Friedhuber von Grubenthai. - MNL OL D 46, 126. d., ad 1853: 14004/4943. Vala mint vármegyei biztosok: Friedrich Wilhelm Paolini, Eduard Gradvohl. - Uo. ad 1853: 14430/5108. Lásd még uo. 111. d. (1853); 118. d. (1853); 126. d. (1853). 83 MNL OL D 46, 357. d., XVI. C. (1855). 84 Tudománytörténeti áttekintés és részelemzések: Lengyel, Zs. K: Österreichischer Neoabsolutismus i. m. 223-258, 265-271.; Uö: Neoabsolutismus-Probleme i. m. 92-104.; Zsolt K. Lengyel: Neoabsolu tismus oder Willkürherrschaft? Anmerkungen zur neueren Historiographie der Bach-Ara in Ungarn. Südost-Forschungen 67. (2008) 295-320., itt 307-312. A helytartósági osztályok létszáma már 1853 tavaszán növekedni kezdett azáltal, hogy elsősorban Csehországból fokozott mértékben irányítottak át köztisztviselőket Magyarországra.80 Sopronban német nevű férfiak tették le az esküt közép és alsó szintű hivatalokban.81 Az öt magyarországi kerületben gyakran nyilvánvalóan német-osztrák származású személyek viseltek magasabb rangú hivatalt.82 A nem magyaroknak odaítélt, majd megüresedett állásokat azonban nem feltétlenül töltötték be ismét Lajtán túli jelöltekkel.83 A tudományos kutatás hosszú időn át elsősorban a személyzet németként vagy szlávként azonosítható tagjaival foglalkozott - főként 1853-tól, a defini tivum kezdetétől —, miközben kevés figyelmet szentelt a magyar forradalom és szabadságharc utáni császári közigazgatás magyarországi, illetve magyar nemzetiségű tagjainak.84 A Bach-huszárokról alkotott kép lényeges, bár szűk prozopográfiai helyesbítéséből tudvalevő, hogy az 1850-es évtizedben a magyarországi közép és alsó szintű hivatalok tisztviselőkarába a szakirodalomban korábban feltételezett vagy állított 40-60% helyett alig 23% érkezett más tartományokból. A politikai közigazgatás minden szintjén csak 25%-os volt a ciszlajtániaiak aránya. A közelmúltban elvégzett társadalomtörténeti vizsgálatok 1861-ben a szolgabírói és járási hivatalokban - a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság koronaországgal együtt — az állások 85%-ában összesen 2295 főt mutatnak ki. Közülük 531 fő (23%) Csehországból, Morvaországból, Galíciából és Sziléziából, 1649 fő 679
