Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS másrészt a külhoni és a belhoni alkalmazottak részvételére összpontosít. A közhivatalnokság gyakorlatát a neoabszolutista személyzeti politika munkájával, vagyis a közigazgatás korabeli elméletével együtt szemléli ahhoz, hogy befejezésül - az osztrák-magyar dualizmusra kitekintve - a Bach-korszak Magyarország történelmébe való szerves betagolása mellett érveljen. E fejtegetések Budapesten és Bécsben gyűjtött levéltári dokumentumokon és az említett társadalomstatisztikai forrásfeldolgozások eredményein alapulnak. A szerző a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára abszolutizmuskori levéltárának 1850-es évekbeli állagaiból a bécsi belügyminisztérium alá rendelt magyarországi politikai hatóságok és a magyarországi polgári közigazgatás teljhatalmú császári biztosának, valamint Magyarország katonai és polgári kormányzójának, majd főkormányzójának irataiból válogatott szemléletes darabokat. Az Osztrák Állami Levéltár Közigazgatási Levéltárában, illetve Házi, Udvari és Állami Levéltárában pedig a belügyminisztérium elnökségének és a Birodalmi Tanács (Reichsrat) elnöki és szervezőbizottmányi tárgyalásaiból emelt ki beszédes tételeket. A tanulmány számára e körből összegyűjtött tetemes levéltári forrásanyag a korszak roppant összméretű irathagyatékát csak részlegesen, de a közigazgatástörténet- és a politikai eszmetörténet-írás szemszögéből legalább olyan mennyiségben fedi le, amely elegendő általánosabb következtetések levonására.6 6 A szerző a szerkesztőség külön kérésére közli a tanulmány megírásakor felhasznált kiadatlan források számát: az összesen 537 különböző terjedelmű és műfajú levéltári tételből (iratból, csomóból, dobozból) 254 állásfolyamodvány és hozzávetőlegesen 55, pályázatokkal szorosabban összefüggő ügyirat. 7 A belső korszakoláshoz lásd Oszkár Sashegyi: Ungarns politische Verwaltung in der Ara Bach 1849- 1860. Graz 1979. 5-121. Az újjászervezés igénye A bécsi udvar Magyarország-politikája az 1849 januárjától júniusáig, 1849 júliusától 1850 decemberéig, 1851 januárjától 1853 áprilisáig, majd ezt követően I860 októberéig tartó négy hatóságtörténeti szakaszban a Habsburg Birodalom politikai egységét volt hivatva szolgálni.7 Az Osztrák Császárság koronaországává visszaminősített, 179 736 négyzetkilométer területű és 7 659 151 lakosú Magyar Királyságot elválasztották a külön tartománnyá szervezett Erdélytől és Horvátország-Szlavóniától, déli részén pedig Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven külön közigazgatási egységet létesítettek. Vármegyéit öt kerületbe szervezték: Pest-Buda, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad közigazgatási területein a polgári és - az ostromállapot 1854. májusi feloldásáig - a katonai 667
