Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
K. LENGYEL ZSOLT A szerző az elmúlt negyedszázadban laza rendszerességgel foglalkozott ezzel a tárggyal. 2023-ban új, budapesti és bécsi levéltári források alapján folytatta,3 ezúttal pedig tovább bővíti kutatásait a magyarországi Bach-korszak egyik jellemző összetevőjéről. A bürokráciáról van szó, pontosabban egy tervszerűen irányított szociális céltársulásról, amely magas szakmai és technikai hatékonysággal akart működni, és ezért szabályozott észszerűséget igyekezett felmutatni, amely így már önmagában ellentmondott az egyéni hatalom kizárólagosságának, vagy legalábbis enyhítette azt.4 A bürokratizáció e szűkebb témakörében a magyar tudományos kutatás az 1990-es évek közepétől úttörő statisztikai vizsgálatokkal gazdagította a nemzetközi szakirodalmat. Ezek a magyarországi köztisztviselőség személyzeti és nemzetiségi szerkezetét taglaló tanulmányok azonban túlnyomórészt a politikai közigazgatásra, ennek is a középső és az alsó szintjére korlátozódnak, és a feltárt számadatok társadalomtörténeti leírására szorítkoznak.5 Ha viszont - mint az alábbiakban - betekintünk az osztrák neoabszolutizmus Magyarországon is mérvadó megnyilvánulási közegébe, a rendszer közigazgatásának belső életébe is, és közben szemügyre veszünk különböző szinteket és ágazatokat, akkor az elemzést egyszersmind szélesítenünk kell a politikai eszmetörténet felé. így az a távlatos cél körvonalazódik, hogy a korszak az eddigieknél pontosabban és hitelesebben kerüljön a maga helyére Magyarország történelmében. Jelen előmunkálat e kívánalom későbbi teljesítéséhez úgy szeretne hozzájárulni, hogy a bürokratizációt indítékaival és folyamataival a — kortárs szóhasználatban „újjá szervezésinek nevezett — modernizáció jelenségeként vizsgálja. A tanulmány a császári állam magyarországi közigazgatását két szempontból vizsgálja: egyrészt a közhivatalnokok szakmai-nyelvi és politikai alkalmasságára, Utóbbi monográfia fő tételeinek magyar nyelvű összegzése: Uő: Liberalizmus és neoabszolutizmus. Alkotmánypolitika és igazgatási reform a Habsburg Birodalomban Alexander Bach minisztersége idején, 1848-1859. Aetas 27. (2012) 1. sz. 5-30. 3 Zsolt K Lengyel: Fortschritt unter Zwang: Zur Stellung Ungarns in der Bürokratisierung der 1850er Jahre. In: Errungenschaften. Historische und psychologische Perspektiven auf eminente Leistungen. Hgg. Fabian Hutmacher - Roland Mayrhofer. Lengerich/Westfalen 2023. 35-46. 4 Vö. Wolfgang Bruder: Bürokratie. In: Pipers Wörterbuch zur Politik. Hg. Dieter Nohlen. I. Politikwissenschaft. Theorien — Methoden — Begriffe. Hgg. Dieter Nohlen — Rainer-Olaf Schultze. München-Zürich 1989, 104-107.; Eckhard Jesse: Staatsformenlehre. In: uo. 968-970. 5 Legutóbb, régebbi szakirodalommal: Gábor Benedek: Die Beamten in Ungarn. In: Die Habsburgermonarchie 1848-1918. IX. Soziale Strukturen. 1/2. Von der Stände- zur Klassengesellschaft. Hgg. Helmut Rumpler - Peter Urbanitsch. Wien 2010. 1211-1243. Lásd még: Benedek Gábor: Ciszlajtániai tisztviselők a neoabszolutizmus-kori Magyarországon. Aetas 10. (1995) 4. sz. 60-70.; Uő: A bürokratizáció történetéhez: az 1853-54. évi definitiv rendezés személyi következményei. In: Zsombékok. Középosztály és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Szerk. Kövér György. Bp. 2006. 235-254.; Pap József: Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a kiegyezésig. Szeged 2003; Tóth Tamás: Lajtántúli tisztviselők a szolgabírói hivatalokban. Társadalomtörténeti vizsgálódások a neoabszolutizmuskori közigazgatásban. Sic Itur Ad Astra 8. (1995) 1-2. sz. 3-42. 666
