Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
A SZABOLCSI HAJDÚVÁROSOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN a kivetést, és jelentős csúszásokkal, szándékos félreértésekkel fékezték azt.72 A kötelezettségekkel szembehelyezkedő, a jogaikat viszont nagyon jól ismerő városok minden privilégiumot alaposan kihasználtak, amit a szabadságharc során többen is szóvá tettek a fejedelemnél vagy a Consiliumnál. így járt el Nyéki Mihály is, aki jelentései egyikében a kállói harmincad sanyarú sorsán aggódva hívta fel a figyelmet arra, hogy a vámhelyen átkelők nagyobb része valamilyen mentességet élvez, és nem fizet semmit.73 Az adókivetés körüli nehézségek mellett 1707 őszén újból — rendszeresen — visszatért az ellenség, és velük szemben a tíz város tehetetlen volt önmagában, ezért a fejedelemhez fordultak segítségért, mivel Boné András és Kárándi Mihály Püspökladánynál állomásozó ezredei elvonultak, és nem érkeztek más, a portyázó Maros-menti rácokkal szemben védelmet biztosító egységek a helyükre.74 72 A hajdúvárosokra 11112 dicát róttak ki, amelyből 512 dicát engedett el a Gazdasági Tanács, ebből kifolyólag a végösszeg: 10 600 dicára módosult. - MNL OL G 15 Caps. A.l. Fase. 7. p. 84. A hajdúvárosok Kállóval együtt a kivetett porciók felét sem teljesítették és elszámolást sem készítettek. - MNL OL G 15 Caps. A.l. Fase. 7. p. 72-74. Kimutatás az Erdélyből menekültek elszállásolásáról, 1707. 73 „Eddig pénzbeli proventus itten nem obenialván in meditulio intra Regnum existens. Hajdúvárosiak, debreceniek, Bihar vármegyeik, praedicatorok, hadi rendek egy polturat nem fizetnek.” - MNL OL G 20 Rákóczi szabadságharc levéltára, Consilium Oeconomicum. II.4.h A Szepesi Kamarához beadott kérvények, beadványok (a továbbiakban: G 20 II.4.h), p. 39-40. Nyéki Mihály beadványa. Kálló, 1707. júl. 21.; „Fölséges urunk, látván földig való romlásomat ezen kállói harmincadot kegyelmesen condonálván: ez esztendők alatt egy poltura proventussa nem obvenialván: debreceniek, hajdúvárosiak, kállóiak, katonák, praedicatorok maguk majorságrul egy pinzt nem fizetnek, mondván az nemes haza szabadságáért fegyverkeznek: ennek előtte is kétszer is a méltóságos Consiliumot alázatosan informáltam.” - MNL OL G 20 II.4.h p. 120. Nyéki Mihály jelentése a Consiliumnak. Kálló, 1707. szept. 30. 74 MNL OL G 19 Rákóczi szabadságharc levéltára, Fejedelmi Kancellária II.2.d Városok beadványai, (a továbbiakban: G 19 II.2.d) 4. d. föl. 60-61. A tíz hajdúváros kérelme II. Rákóczi Ferenchez. Böszörmény, 1707. nov. 5. 75 Az 1707 decemberében tartott kassai gyűlésen a dikális adórendszer hibáit igyekeztek kijavítani, ami a rovásszám megemelésével járt együtt. Az új dikaszámok módosították az ónodi országgyűlést követő kivetés mértékét, ami a hajdúvárosokat is érintette. A dikális adózás kérdéséhez lásd Bánkúti Imre: Rákóczi államának gazdasági problémái. Magyar Tudomány 48. (2003) 686-691. A rácok zaklatása ellenére a kuruc vezetés nem tekintett el a városok katonai és hadiszolgáltatási képességeinek kiaknázásától, amit főleg a Tiszántúlért felelős parancsnok, Károlyi Sándor, szorgalmazott. 1708 márciusában részletes instrukciókkal látta el a hajdúvárosi főkapitányt, Szemere Lászlót, hogy a lehetőségekhez mérten minél több erőforrás mozgósítására bírja rá az irányítása alatt álló közösséget. A pontokba szedett utasítás értelmében az elvárás az volt, hogy a városok törekedjenek az 1707 decemberében hozott kassai rendelkezések betartására, amely feltétele volt annak, hogy a fejedelem figyelembe vegye kéréseiket.75 Károlyi emlékeztette a hajdúkat, hogy a Buday István idejében még közel 900 főből álló hajdúvárosi lovasezred létszámát már nem várják el tőlük, 655
