Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
TÖRÖK PÉTER élelmezésébe kellett bekapcsolódnia a városoknak.22 Az erősséget igen jelentős helyőrség védte, 1699-től körülbelül 2000 fő állomásozott Szatmáron. A vár fontos szerepet töltött be az Erdélyi Fejedelemség és Felső-Magyarország közötti kapcsolatokban. Jelentőségét bizonyítja, hogy az 1703 májusában Magyarországon állomásozó, 16 000 főt számláló császári katonaság meghatározó részét képezte Szatmár őrsége.23 A kurucok részéről egy szabályos várostromhoz hiányzott a megfelelő tüzérség és a tapasztalat, ezért csak egy olyan hosszú távú blokádra való berendezkedés lehetett a haditerv, amelyet a környező vármegyék, ezeken belül a hajdúvárosok lakossága szenvedett meg, mivel a körülzárásra érkező csapatok tőlük várták az élelmezés biztosítását. A fejedelem szerint a hajdúvárosok nem tettek meg mindent a szabadságharc sikere érdekében, ezért 1704 januárjában Darvas Ferencet és Róth Jánost a szabolcsi hajdúvárosok összeírására küldte ki. Rákóczi parancsában az állt, hogy írják össze hadképességük alapján a városlakókat. Szigorúan meghagyta biztosainak, hogy ragaszkodjanak a lakosok személyes részvételéhez, és ne engedjék a zsoldosállítást.24 22 Esze E: Kuruc vitézek i. m. 79-81.; Balogh I.: II. Rákóczi Ferenc i. m. 26. A Szatmár vármegyét érintő hadi eseményeket Mészáros Kálmán gyűjtötte össze. - Mészáros Kálmán: Gombástól Majtényig -A kuruc kor harcai Szatmár vármegyében (1670-1711). In: A történeti Szatmár vármegye II. Szerk. Résziét Gábor. Nyíregyháza 2018. 134-174. 23 A létszámadatokra lásd Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe, 1600-1700. Bp. 2004. 175. Kálló mellett Szatmár vára is azon várak körébe tartozott, amelyek a császári hadvezetés terveiben fontos szerepet játszottak. - Oross András: A Magyar Királyság törökellenes határvédelmi rendszerének felszámolása és átszervezése. (Fons Könyvek 4.) Bp. 2013. 126-132. 24 Rácz István: A hajdúk a XVII. században. (Magyar Történeti Tanulmányok II.) Szerk. Szendrey István. Debrecen 1969. 171. 25 OSZK Kt. Fol. Hung. 978. fol. 84. Debrecen városbeli lakosok harmincadja és vámjok elengedésérül. Csongrád melletti tábor, 1704. aug. 16. 26 Dobozi István levele Buday Istvánnak. Debrecen, 1704. febr. 5. In: II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveleskönyvei, levéltárának egykorú lajstromaival 1703-1712. I. 1703-1706. Közli Thaly Kálmán. (Archivum Rákóczianum. I. oszt., I.) Pest 1873. 204. 27 MNL HBVL IV.502.a Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok, A Hajdúkerület Közgyűlésének iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV502.a), 1. k. p. 129. Jegyzőkönyv, 1704. márc. 23-i bejegyzés. A szabolcsi hajdúvárosokra nem csupán a fejedelem neheztelt, hanem szomszédjuk, Debrecen is, aki rossz néven vette, hogy nem tartják tiszteletben a Rákóczi által megerősített kiváltságait.25 A kölcsönös, mindkét részről gerjesztett torzsalkodás végigkísérte a szabadságharc nyolc évét, igaz, a konfliktus gyökereit ennél jóval korábban kell keresni. Dobozi István, Debrecen város főbírája minden eszközt megragadva a hajdúk féken tartására, rendszeresen írt panaszlevelet az aktuális főkapitánynak.26 A zilált időszakot követően 1704 áprilisában Hadházon találkoztak a szabolcsi hajdúvárosi követek néhány nagyon fontos kérdés megvitatása végett.27 Ezen 646
