Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
A SZABOLCSI HAJDÚVÁROSOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN nélkül nem lehetséges szembeszállni a császári sereggel. Ennél a pontnál számítottak igazán a katonai múlttal rendelkező, ámde kiváltságaiktól részben vagy egészében megfosztott, sértett közösségekre, köztük a hét szabolcsi hajdúvárosra. A fejedelmi elvárás annyiban módosult, hogy több ezer lovas kiállítása helyett egy lovasezred felszerelését, utánpótlásának biztosítását és ellátását írta elő. Ezen felül a hét hajdúváros nem tartozott más hadiszolgálatot teljesíteni, és a fejedelem katonaállítás terén sem kérhetett tőlük többet. Rákóczi a kiváltságolt közösségek élére a saját embereit kívánta kinevezni, ahogy tette ezt a jászok és kunok esetében Vay Adám, a hajdúk esetében pedig bölsei Buday István megbízásával; utóbbi a sámsoni táborban csatlakozott a kurucokhoz, és 1703 őszén nyerte el a szabolcsi hajdúvárosok főkapitánya címet.19 A fejedelem ezektől a kinevezésektől azt várta, hogy a privilegizált csoportok teljesíteni fogják vállalt feladataikat, cserébe hajlandó volt elismerni azon jogaikat, amelyekkel korábban is bírtak.20 Könnyen megállapítható, hogy a hajdúvárosok inkább az „egyezség” rájuk nézve pozitív részét — jogaik gyakorlását — kívánták betartani, ellenben a kötelezettségként megjelenő igényeket, elvárásokat, parancsokat tompítani, a terheket pedig jelentős mértékben csökkenteni szerették volna. Az ilyen próbálkozásokat nem koronázhatta siker, hiszen Rákóczi nagyon hamar átlátott ezeken, és kemény, akár kiváltságaik elvesztését eredményező retorziókat is kilátásba helyezett, amennyiben nem teljesítik az utasításokat.21 19 Buday István rövid életrajzát lásd Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kiég., az előszót írta: Mészáros Kálmán. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak) Bp. 2005. 83. A Buday Istvánról lásd Török Péter: Adalékok bölsei Buday István életrajzához. In: A Bihari Múzeum Évkönyve XXIV. Szerk. Sándor Mária. Berettyóújfalu 2019. 7-20.; Uö: Rákóczi oldalán - a kuruccá lett alispán. Új Nézőpont 6. (2019) 3. sz. 35-63.; Uö: „...én Nagyságod parancsolatja nélkül nem cselekettem, nem is cselekszem...” - Adalékok Buday Istvánná Melczer Erzsébet életrajzához. Új Nézőpont 9. (2022) 3-4. sz. 35-44. 20 „Comissio Debrecen városára, hogy az hét hajdúvárosiakat privilégiumok szerint vámmal és egyéb exactioval ne taxállyák.” - OSZK Kt. Fol. Hung. 978. Protocollum Rakoczianum (a továbbiakban: Fol. Hung. 978.), fol. 35r. Tokajnál lévő tábor, 1703. nov. 10.; „Az hét hajdúvárasiak, szoboszlaiak, böszörményiek, nánásiak, polgáriak, dorogiak, hatháziak, vámospércsiek mind kegyelmes urunk parancsolattyát hozták reánk, mind magok irtanak, hogy vámot rajtok ne szedgyünk, s egyéb desumptiokkal a’ vásárokban ne terhellyük.” - MNL HBVL IV. 1011.a 25. k. p. 682. Jegyzőkönyv, 1703. nov. 25-i bejegyzés; OSZK Kt. Fol. Hung. 978. fol. 74v-75r. A hét hajdúváros harmincadmentességéről szóló confirmatio, 1704. ápr. 4. 21 Esze Tamás: Kuruc vitézek folyamodványai 1703-1710. Bp. 1955. 32. Az egyre jobban kibontakozó szabadságharc — a kezdeti idealisztikus elképzelésekkel ellentétben — ugyanolyan háborúvá vált, mint amely 1699-ben véget ért: a hadakozó felek ismételten a lakosságtól várták mind a katonaállítást, mind a haderő ellátását. A saját ezred felszerelésén túl — ami nem abban az ütemben haladt, ahogy azt a kuruc hadvezetés elképzelte - a szatmári vár köré vont blokád 645
