Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
TÖRÖK PÉTER csoportok esetében privilégiumaik felülvizsgálatát jelentette. A bihari hajdúvárosok áldozatául estek ennek az átvilágításnak, az egykori erdélyi fejedelmek telepítéseit — mivel azokat a legtöbb esetben a magyar király nem erősítette meg — vitatták, azokat semmisnek tekintették. Ennél egy kicsit jobb helyzetben volt a hét hajdúváros, amelyek a 17. század folyamán több alkalommal is kérték a magyar királytól - akkor még nem közösen fellépve - egyes kiváltságaik (például harmincadmentesség) megerősítését. Talán ez az a körülmény, amely miatt a szabolcsi városok és II. Rákóczi Ferenc, valamint a kuruc katonai vezetés kapcsolata a korábbi vélekedésekkel ellentétben nem volt annyira egyértelműen pozitív. A szabolcsi hajdúvárosok Rákóczi-szabadságharcban vállalt szerepének megértéséhez érdemes az áttekintést közel fél évszázaddal korábban kezdeni, hogy feleleveníthessünk néhány olyan eseményt, amelyek hatással lehettek a hét város döntéseire. A hajdúvárosok szerepének változása AII. Rákóczi György kudarcba fulladt lengyelországi törekvései miatt elindított, 1658 és 1660 között zajló török büntetőhadjáratok minden Rákóczihoz kapcsolódó vagy őt támogató elemet elpusztítottak.3 A Magyar Királysághoz visszakerülő szabolcsi hajdúvárosok jelentős vérveszteséget szenvedtek, így az alapvetően katonai erejükben rejlő érdekérvényesítő képességük rohamosan gyengült, amely régi-új viták kiújulását idézte elő. Mindez a visszafoglaló háborút követően az esetleges visszaolvasztás lehetőségét is felvillantotta, Szabolcs vármegye ugyanis sohasem tett le arról, hogy adózásra és a megyei joghatóság alá való visszatérésre vegye rá a területén található településeket. Ez a közel két évtizedig tartó küzdelem váltakozó sikerrel zajlott. A vármegye 1685-ben nagy nehezen adófizetésre kötelezte a hajdúvárosokat: a katonai kiadások fedezéséhez kellett hozzájárulniuk. A kialakult helyzetbe nem törődhetett bele a laza szövetségbe tömörült hét település, ezért a magyar királyhoz fordult segítségért. 1687-ben, meghallgatásuk után az uralkodó elrendelte, hogy a hajdúvárosok mentesüljenek a katonaság ellátására fordítandó adó fizetésétől és a beszállásoltatástól, mivel katona a katonát nem köteles eltartani. Ezenfelül azt is sikerült elérniük, hogy a Szepesi Kamara visszavonja a dézsma és kilenced fizetésére vonatkozó követelését.4 3 Újabban lásd B. Szabó János: Erdély tragédiája 1657-1662. Bp. 2019. 4 Nyakas Miklós: Hajdúkerületi statútumok 1696/98-1844. (Studia Oppidorum Haidonicalium X.) Hajdúböszörmény 2003. 303-304.; Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: MNL), Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára (a továbbiakban: SZSZBVL), XV. 80. Anagykállói várra vonatkozó iratok. Nr. 11. fok 2. Magyar Udvari Kancellária kiváltságlevele a hét hajdúvárosnak és Kálló katonai őrségének (és lakosainak) Szabolcs vármegye joghatósága alól való mentességéről. Bécs, 1687. aug. 4. 640
