Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
A SZABOLCSI HAJDÚVÁROSOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN Szabolcs vármegye mellett az egri káptalan szintén élni kívánt a hét település közül Polgárt érintő fennhatóságával. Az egyházi birtokból 1608-ban kiszakított városért a hajdúság gyengülését kihasználva jogos birtokosa ismételten harcba szállt jelezve, hogy igényt tart korábbi birtokára. Polgár kérdésének végleges rendezéséig még több mint egy évtizedet várhatott a káptalan annak ellenére, hogy az tiszta és egyértelmű volt. Bár a vármegyével szemben sikerült a különállást megtartani, a visszafoglaló háború előrehaladtával előtérbe kerültek az ország új berendezkedéséről szóló tervek, amelyekben már nem szerepelt a kiváltságokkal bíró közösségek privilégiumainak megerősítése, sőt inkább ezen területek beolvasztására tettek javaslatokat az Einrichtungswerk és az úgynevezett magyar Einrichtungswerk alkotói.5 5 Pâlÿy Géza: Felszabadítás vagy megszállás? Katonai, pénzügyi és polgári igazgatás a visszafoglalt Magyarországon a nagy török háború idején (1683-1699). Történelmi Szemle 65. (2023) 3. sz. 399-407. A tervezet teljes szövegét lásd Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn (1688-1690) Hrsg. János Kalmár - János J. Varga. (Forschungen zur Geschichte und Kultur des östlichen Mitteleuropa 39.) Stuttgart 2010. 6 A bihari hajdúvárosok kiváltságainak felszámolására és az Esterházy Pál által létrehozott derecskéi uradalom kialakulására lásd Szendrey István: A derecskéi uradalom kiépítése. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve VI. Szerk. Gazdag István. Debrecen 1979. 19-33.; Uö: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp. 1968. A jászkun területek eladásának terve már 1690-től kezdve létezett, amelyhez 1699-ben készítették el az összeírást. Az eladásra szintén 1702-ben került sor, amikor a Német Lovagrend 50 000 rajnai forintért megvette Jászkunságot. - Bagi Gábor. A Jászkun Kerület A tervek hamarosan valósággá váltak, és a jászok, a kunok, a bihari és a szabolcsi hajdúvárosok között megjelentek az összeírok, akik felmérték a kiváltságok területek gazdasági erejét és adózási képességét. A visszafoglaló háborút lezáró karlócai béke (1699. január 26.) után a kormányzat nem talált racionális érveket a fegyveres szolgálat fejében privilégiumokat élvező közösségek fenntartására. Ahogy a végvárakban szolgáló katonaság, úgy ezek a társadalmi csoportok sem maradhattak meg azon tevékenységüknél, amellyel évtizedeken keresztül biztosították különállásukat. Nem csupán az a történelmi helyzet változott meg, amely létjogosultságot biztosított a hajdútelepeknek, hanem a városokban is elindult a természetes átalakulás: az újabb és újabb generációk már más életformára vágyva nem a katonai szolgálatot tekintették elsődlegesnek. A hajdúvárosok érthető okokból ragaszkodtak azokhoz a kiváltságokhoz, amelyeket mind az erdélyi fejedelmek, mind a magyar királyok több alkalommal is megerősítettek, az ellenszolgáltatás mértékét azonban nem tudták teljesíteni, megmaradt katonai képességükre pedig már nem tartott igényt a modern hadművészet elvei szerint szervezett hadsereg. A bihari hajdútelepülések jelentős részét Esterházy Pál nádor 1702-ben kapta meg elmaradt fizetése egy részének fejében, és a jászok és a kunok is elvesztették önrendelkezési kereteiket. 6 641
