Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN kérelmeznie. Az efféle kiváltságokat inkább a brassói patríciusok befolyásosságával és Kárpátokon átívelő összeköttetéseivel hozhatjuk kapcsolatba, valamint a juhtenyésztés és -kereskedelem megnövekedett jelentőségével a városi körökben is. Ami még Michael Hermann 1675. évi kiváltságlevelét illeti, nem zárható ki, hogy legeltetési jogait, illetve az azzal kapcsolatos enyhítéseket apjától „örökölte”. Iorga ugyanis a havasalföldi vajdáknak idősebb Michael Hermann brassói városbíró számára írt leveleiből is vándorpásztorkodást vélt kiolvasni, noha ezek a források a legeltetést konkrétan nem említik meg: míg 1644-ben bizonyos juhok Erdélybe viteléről van szó, addig 1653-ban Hermann „juharnak ügyéről”.151 151 „pentru rándul oiloru dumnital[e]” - Iorga, N: Brasovul si romíni i. m. 362-363. 152 „unor obagi ai priatenului domniei meale, ai lui Beldi Chelemen... cum le-ati oprit niste marha a loc acii” - Fenesan, C.: Doua acte i. m. 112. 153 Acta et epistolae i. m. 91. 154 Susana Transilvania, Tara Româneascà si Moldova. Legaturi politice (1656-1688). Cluj-Napoca 1996. 243.; Balogh Judit: Uzoni Béldi Pál háromszéki főkirálybíró, erdélyi generális felemelkedése. In: Akit Clio elbűvölt: In honorem Romsics Ignác. Szerk. Pap József-Vétók Attila. Eger 2021. 51. 155 Nicolae Iorga: Socotelile Brasovului si serisori româneseï cátre Sfat in secolul al XVII-lea. In: Analele Academiei Románé. Memoriile Sectiunii Istorice. Seria II. 21. (1898-1899). Bucuresti 1900. 156. 156 Manfred Stoy: Rumänische Fürsten im frühneuzeitlichen Wien. Wien 1990. 162-166. 157 Documente privitoare la istoria românilor i. m. XV/2. 1358-9.; EOE XVI. 445. A Havasalfölddel való baráti kapcsolatok fontossága megmutatkozik az uzoni Béldi családnál is. Radu Mihnea vajda 1614-ben megparancsolta Vlaicunak, Saac megye al-bánjának (fänisorf hogy szolgáltassa vissza azokat a jószágokat, amelyeket barátja, Béldi Kelemen jobbágyától vett el „itt” (azaz az országban).152 Kelemen fia, Pál szintén rendelkezhetett legelőhasználati jogokkal Havasalföldön, ahol örökös birtokokat is bírt. Birtokjogát „az ennek eleőte való boldogh emlékezetű vaj dák divanjokal eggyütt teörveny szerint es függeő pecsetes” levelei igazolták.153 A család jelentős szerepet játszott a havasalföldi-erdélyi kapcsolatok ápolásában is.154 Viszont hogy milyen kedvezményekre számíthattak a juhdézsmát illetően, sajnos nem említik az általunk ismert írott források. Érdemes - a vándorpásztorkodást illető források alapján - a nők szerepére is rávilágítani: legkorábbi konkrét adatunk a Havasalföldön való teleltetésről Radu Serban, egykori havasalföldi vajda feleségéhez, Elena Udristehez fűződik. Ahogy azt a brassói számadáskönyvek feljegyezték, 1619. október 30-án a vajdáné Tergo vistebe utazott, hogy ott teleltesse juhait.155 Mivel azonban Radu Serban és családja 1611 után Nagyszombaton, majd 1620-tól kezdve Bécsben tartózkodott, nem tudjuk, hol legelhetett a nyáj nyáron.156 Már láttuk, hogy Máté vajda 1639-ben a brassói Scoferca felesége juhait üldöztette el a Piscul Cáinelui nevű havasról. Egy 1674-ben elkobzott nyáj pedig a galgói Rácz István feleségének, a hajdani Boér István özvegyének volt a tulajdona.157 635
