Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN dokumentumokban juhos gazdaként tűnik fel, nem kizárt, hogy a szász mestereknek biztosította juhai gyapjának egy részét.67 67 Pavel Binder szerint erről a Stoica Postávariulról kapta Keresztényhavas a román nevét. - Pavel Binder: Oronime derivate din antroponime in muntii Brasovului. Limba romána 22. (1973) 6. sz. 572-573. 68 Erdély története i. m. II. 726-731. 69 Földes L.: „A vándorló Erdély” i. m. 384. 70 Bucur, C: Invariantá si variabilitate i. m. 140. 71 Christian Pfister: Das Klima der Schweiz von 1525-1860 und seine Bedeutung in der Geschichte von Bevölkerung und Landwirtschaft I-II. 3. kiad. Bern-Stuttgart 1988. II. 51-53.; Marc Oliva et al: The Little Ice Age in Iberian Mountains. Earth-Science Reviews 177. (2018) 175-208.; Costello, E. - Kearney, K - Gearey, B.: Adapting to the Little Ice Age i. m. 72 Jakab, G.: Social Context i. m. 13-14. 73 Rácz, L.: Carpathian Basin i. m. 91. 74 DRH, B. XXVII. 543-544. (4) Ugyan csekély arányban, de a 17. századi Erdélyben kimutatható némi népességnövekedés, különösen a román falvakban. Ez nemcsak a gyapjú és a tejtermékek utáni megnövekedett igényben mutatkozott meg, de a juhzsír hasznosítására épülő faggyúfőzésre is serkentőleg hatott. Mindez pedig a juhtenyésztés térnyerését segítette. Minél nagyobb nyájról volt szó, annál körülményesebben lehetett megoldani telente az állatok szénával való etetését: ez esetben a Kárpátokon túli, télen enyhébb időjárású legelők új alternatívának számíthattak. 68 69 70 (5) Amit a Kárpátokon átívelő vándorpásztorkodással foglalkozó történészek és néprajzkutatók még nem vettek figyelembe, az a kis jégkorszak és a hosszú távú transzhumálás közötti összefüggés. A néhány helyen már a 15. század óta megfigyelhető éghajlati változások és időjárási viszontagságok ugyanis Európa több részén alternatív mezőgazdasági és állattenyésztési formákra ösztönözték a lakosságot. A hol túl száraz és forró, hol túl csapadékos és hideg nyarak kiszámíthatatlanná tették mind a gabona-, mind a szénatermelést. A már említett paleobotanikai tanulmány az Erdélyi-szigethegységgel kapcsolatban azonban azt is kimutatta, hogy a kis jégkorszak szélsőséges időjárási viszonyai nem feltétlenül hatottak kedvezőtlenül a rövid távú penduláris transzhumálás elterjedésére és a juhok nyaraltatására a magashegyi legelőkön. A megnövekedett piaci igények bizonyos területeken nagyobb szerepet játszhattak ugyanis a havasi legelők meghódításában, mint az éghajlati változások. 71 72 A nyári legeltetés kevesebb problémával járt, mint az állatok téli etetése. A rövidebb, hol száraz, hol csapadékban túlságosan bőséges nyár megnehezítette ugyanis a megfelelő mennyiségű széna behordását.73 Nem kizárható, hogy az erdélyiek néha széna behozatalára kényszerültek: 1640-ben a havasalföldi Berivoiesti falu lakói például a Vieros kolostor területéről loptak szénát, hogy azt eladják a barcaságiaknak.74 Más esetekben viszont a jószágok Havasalföldön való teleltetése lehetett a megoldás: 1686-ban az erdélyi kancellár, Teleki Mihály a havasalföldi vajdát, Constantin 621
