Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
TÓTH KATA Az oszmán juhkereskedők, a dzselepek (celepi) tehát nem jöttek még be Erdély területére. 1674-ben azonban a szultán mészárosainak elöljárója arra kérte I. Apafi Mihályt, hogy segítse a lani nevű kereskedőt, aki juhok vásárlása végett utazott Erdélybe.59 Az oszmán juhkereskedők egyre gyakoribb jelenléte összetűzésekhez vezethetett. Az 1675. évi országgyűlés ezért már megtiltotta „idegen nemzetek” kereskedőinek, hogy „falukról-falukra, városokról-városokra és havasokról-havasokra” járjanak, és csak a meghatározott városokban való vásárlást engedélyezte számukra.60 Ahogy gróf Bethlen Miklós feljegyezte, számos erdélyi juhot dzselepeknek adtak el Havasalföldön tavasszal, miután ott teleltek: „Ebből igen sok pénzt vesznek be az erdélyi urak, s ez is teszi legnagyobb részét jövedelmöknek.”61 A fejedelem és a nemesség érdekelt volt tehát a juhkereskedelemben, ezért a korábbiakhoz képest nagyobb szüksége volt a havasalföldi nyári és téli legelőkre. 59 Tahsin Gemil: Relatiile tárilor románé cu Poarta otomaná ín documente turce§ti (1601-1712). Bucure§ti 1984. 345-346. 60 EOEXVI. 173. 61 Bethlen Miklós emlékiratai i. m.106. 62 Erdély története i. m. II. 649-655.; Szentpáli-Gavallér Pál: Az Erdélyi Fejedelemség gazdasága, a céhes élet szabályozása Bethlen Gábor idején, különös tekintettel a modern kori szabályozással kapcsolatos párhuzamokra. Erdélyi Jogélet 3. (2022) 4. sz. 121-138. 63 Stefan Pascu: Mestesugurile din Transilvania pina ín secolul al XVI-lea. Bucure§ti 1954. 142. 64 Bucur, C.: Invariantá si variabilitate i. m. 139-140. 65 Pascu, St.: Mestesugurile din Transilvania i. m. 236. 66 Sterie Stinghe: Din trecutul Románilor din Schei. Gazeta Transilvaniei, 1937. március 11.2. (3) A kora újkori Erdély gazdaságában jelentős szerepet játszott az ipar megerősödése. Ez egyrészt a megnövekedett piaci igényeknek, másrészt viszont az erdélyi fejedelmek— különösen Bethlen Gábor — merkantilista politikájának köszönhető. A szűcs- és posztókészítő cégek fejlődése kapcsolatban állhatott az állattenyésztéssel is. Stefan Pascu ezen céhek 16. századi fellendülését Brassóban és Szebenben a környező havasok már amúgy is gazdag juhállományával magyarázta. Hogy az ipar ösztönözte-e a juhtenyésztést, avagy a juhtenyésztés térnyerése serkentette-e a szűcsök és posztókészítők tevékenységét, nem egyértelmű a fennmaradt források alapján. Corneliu Bucur Nagydisznód 1418. évi kiváltságlevelét is a város fejlődő gyapjúiparával magyarázta, azonban az ottani szűcsök és posztókészítők megnövekedett szükségleteiről csak a 16. századtól kezdve beszélhetünk. 62 63 64 65 Noha az iparral kapcsolatos források száma is gyarapodott, keveset tudunk arról, hogy a céhek honnan, milyen körülmények között és mennyi nyersanyagot vásároltak. Brassó bizonyára hasznot húzott a környező falvak juhtenyésztéséből: egy 1696-os forrás megemlít egy Stoica Postávariul nevű egyént.66 Binder Pál szerint a vezetéknév arra utal, hogy Stoica a brassói posztókészítő mestereknek tett szolgálataiért posztóban kapta a fizetését. Mivel azonban ez a Stoica más 620
