Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
TÓTH KATA illetve Erdélyben legeltették.34 Ez az első — általunk ismert — említése annak, hogy az erdélyi pásztorok juhdézsmával tartoztak a legelőhasználatért. 34 534 documente i. m. 247-248. Ion Bogdan ugyanezt az oklevelet Öreg Basarab (Basarab Laiotá cél Bátrán, 1473, 1474, 1475-1476, 1476-1477) idejére datálta. - Documente §i regeste privi toare la relatiile tárii rumíne§ti cu Bra§ovul §i Ungaria in secolul XV §i XVI. Ed. Ioan Bogdan. Bucuresti 1902. 79. A Neagoe Basarab uralkodására vonatkozó állítás valószínűleg közelebb áll az igazsághoz, ha figyelembe vesszük az akkori relatív stabil havasalföldi-erdélyi kapcsolatokat; ezeknek a léte kevésbé mondható el Öreg Basarab időszakáról. Mivel azonban Veress Bogdan forráskiadványára hivatkozott {Veress, A.: Pástoritul ardelenilor i. m. 143., 3. jegyz.), a pásztorkodással kapcsolatos tanulmányok többségében Öreg Basarab uralkodása szerepel. - Somesan, L.: La transhumance i. m. 468.; Constantinescu-Mircesti, C.: Pástoritul transhumant i. m. 18.; Totoianu, R: Pástoritul i. m. 106. 35 Metes a szebeni számadáskönyvek néhány, juhokról és havasokról szóló, 1521-re, 1524-re és 1528- ra vonatkozó bejegyzését egyértelműen a vándorpásztorkodással azonosította, noha legtöbbször csak a juhlopásról van szó. - Metes, St.: Pástori ardeleni i. m. 19., 1. jegyz.; Documente privitoare la istoria românilor i. m. XI. 844., 851. 36 „cum eodem pacem et bonam vicinitatem concludendam racione Alpium” - Documente privito are la istoria românilor i. m. IX. 858. (1543. ápr. 10.); „causa alpium” - Uo. 862. (1549. jún. 10.); „ex parte Alpium” - Uo. 862. (1550. máj. 19.), 863. (1551. máj. 26., 1552. jún. 13.), 864. (1553. jún. 16.). Nem lehet tudni, hogy mikor Szebenszék 1520-ban Micu kenézt, illetve 1524-ban a kákovai Oprea kenézt a nyájak legeltetése ügyében a havasalföldi vajdához küldte, vajon csupán az adott kenézek nyájairól volt szó, vagy Szebenszék általános legeltetési jogairól. - Roman, T: Sibiul între diplomatie §i rázboi i. m. 80.; Documente privitoare la istoria românilor i. m. IX. 847. (1524. jún. 3.). 37 „nach dem er langst das Gebierg allenthalben zu gebietten hart” - Documente privitoare la istoria românilor i. m. IX. 878.; „des Gebierg halben” - Uo. 38 „gutte Nachbarschafft ” - Uo. 879., 881., 882. 39 Anca Ramona Hapca: Origins of a Border Conflict Between the Maramures and Bistrita Regions. Annales Universitatis Apulensis Series Historica 16. (2012) 2. sz. 183-194.; Documente privitoare la A szokásjog területenkénti különbözőségét bizonyítja Szebenszék kapcsolata Havasalfölddel.35 A szebeni számadáskönyvek az 1540-es évektől kezdve évente említenek május végén, illetve június elején Havasalföldre küldött követségeket (a juhok nyári legeltetésének kezdetekor) a „béke és jó szomszédság”, valamint „a havasok okából”. A követek gazdag ajándékokat is vittek a vajdának: aranyozott ezüstserleget, sisakot, pajzsot, különböző edényeket, kelyheket.36 1562 után azonban már nem indult minden évben követség a vajdához, és a számadáskönyvek is egyre ritkábban tesznek említést havasokról mint a követküldés motivációjáról.37 Helyette csupán a vajdaságok közötti jó szomszédságot hangsúlyozzák, nem feledkezve meg a bőséges ajándékokról se.38 Vitathatatlan tehát, hogy a havasok felosztását, illetve használatát szokásjog szabályozta Szebenszék és Havasalföld között, melyet a felek évente, gazdag ajándékok fejében újítottak meg az aktuális politikai és gazdasági kapcsolatok függvényében. Kérdéses, mennyire volt ez a jog állandó jellegű — lehet, hogy a nagydisznódiak már Öreg Mircsa alatt is ajándékokkal hálálták meg a juhaik „szabadon” való legeltetésének jogát? Az ilyen megállapodások mindenesetre a „jó szomszédság” szerves részei voltak, ami többek között a két ország közötti határ kölcsönös tiszteletében, illetve a gyakori jószáglopások felszámolására tett kísérletekben is megnyilvánult.39 616
