Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kecskés D. Gusztáv – Scheibner Tamás (szerk.): Egy világraszóló történet. Az 1956-os magyar menekültválság kézikönyve (Szűts István Gergely)
TÖRTÉNETI IRODALOM médiavisszhangot. A magyar forradalmárokról és menekültekről készült megrázó felvételek bejárták a világot, és a hidegháborús politikai környezetben az elnyomás elleni harc legismertebb szimbólumaivá váltak. A Szovjetunió és a kommunizmus elleni küzdelem a sajtó által széles körben bemutatott történeteken keresztül személyessé vált, arcokat kapott. A kötet ebbe a világpolitikai környezetbe helyezi el a magyar menekültügyet. A szerkesztők hatalmas munkát végeztek azzal, hogy 43 hazai és külföldi szerző szövegeit gondozták, amelyek nem egyéni logikákhoz, hanem jól átgondolt és következetesen végigvitt kérdésekhez igazodva születtek meg, egységes tartalmat eredményezve. A két központi kérdés tehát ez volt: hogyan vált nemzetközi jelentőségűvé egy látszólag lokális társadalmi és politikai folyamat, illetve miben hozott újat a magyar menekültválság megoldása a korábbiakhoz képest. A kötet hat nagy egységből áll. Az első fejezet a magyar menekültkérdést globális térben vizsgálja, bemutatva, hogy annak folyamatában és történetében milyen világpolitikai, diplomáciai és kulturális tényezők játszottak szerepet. Nemzetközi összefogással viszonylag rövid idő alatt sikerült a magyar menekültek döntő többségét a 37 befogadó állam valamelyikében elhelyezni. A második fejezet a nemzetközi migrációval foglalkozó szervezetek tevékenységén és a magyar ügyhöz való kapcsolódásaikon keresztül tárja elénk, miben volt más ez a menekültválság és annak kezelése. Talán az ENSZ szerepe a legvitatottabb, nem véletlen, hogy ezzel a szervezettel három tanulmány is foglalkozik, aprólékosan kitérve a döntéseket megalapozó szövevényes politikai érdekellentétekre, alkukra, sikerekre és kudarcokra. A fejezet a Nemzetközi Vöröskereszt, valamint a különféle egyházi és társadalmi segélyszervezetek szerepét is tárgyalja rendkívüli részletességgel. Az 1956-os magyar menekültválság történetéből eddig kevéssé volt ismert, hogy egyes amerikai szervezetek, mint például a Ford vagy a Rockefeller Alapítványok fontos szerepet játszottak a menekült diákok (elsősorban ausztriai) tanulmányainak támogatásában. Szintén a fejezet részét képezi az Európai Rab Nemzetek Közgyűlése (ACEN) tevékenységének elemzése, mely szervezet elsősorban az 1956-os események dokumentálására, valamint a nemzetközi közvélemény és döntéshozók felvilágosítására, meggyőzésére szolgált. A harmadik fejezetben kaptak helyet a menekültkérdés általános jellemzői, így a statisztikák, a levert forradalom után alakult Kádár-kormány menekültpolitikája, a repatriálás vagy a magyar titkosszolgálatok jelenléte és tevékenysége az emigránsok között. Ez utóbbi esetben kifejezetten érdekes, hogyan igyekezett az állambiztonság figyelemmel kísérni — és ha érdeke úgy kívánta, zsarolni - az emigrációba kényszerűiteket és az itthon maradt hozzátartozókat, ismerősöket. A negyedik és az ötödik fejezet a kötet legfontosabb része, hiszen összegyűjtve és egységes módszertani szempontok szerint mutatja be az egyes európai, valamint Európán kívüli befogadó államok szerepét a magyar menekültügyben, amire eddig még nem volt példa. Az országtanulmányok közlése teszi valódi kézikönyvvé a kötetet, hiszen itt egy helyen tájékozódhat a téma iránt érdeklődő erről a „világraszóló történetről”. A nagy és ismert befogadó államok, mint az USA, Kanada, Németország vagy Anglia mellett megjelennek olyan kisebb országok is, mint Izland, Portugália vagy éppen a távoli Peru és Mexikó. A terjedelmi korlátok és az ismeretterjesztés elsődleges igénye miatt az országtanulmányok elsősorban állam- és intézményközpontúak, így az érdeklődő mindenekelőtt arra kaphat választ, hogy ezek az országok miért és hány menekültet fogadtak be 1957 januárját követően. Az országtanulmányokban viszont több szerző - az általános eseménytörténet mellett - az egyéni életutakra is kitér, így például a Portugáliába érkező gyermekek körül kialakult problémákra vagy az Izlandon letelepedett Tölgyes Lajos különleges életútjára. Szintén dicséretes, hogy - a későbbi nemzetközi kutatásokat segítendő — a tanulmányok végén rövid összefoglaló olvasható az adott ország közgyűjteményeinek magyar vonatkozású levéltári egységeiről. 597
