Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kecskés D. Gusztáv – Scheibner Tamás (szerk.): Egy világraszóló történet. Az 1956-os magyar menekültválság kézikönyve (Szűts István Gergely)
TÖRTÉNETI IRODALOM letve egyéb publikált forrásokra (egyebek mellett közlönyök, adattárak, képviselőházi naplók adataira) támaszkodik. Szekunder forrásként - a nemzetközi kitekintés és az összehasonlítás céljával is - Bencsik felhasználta a kelet-közép-európai térség határproblémáinak vizsgálatával foglalkozó magyar és idegen nyelvű szakirodalmat is. A hazai kutatások közül kiemelten kamatoztatta a népraj zi/etnográfiai, rendvédelem-történeti, határforgalmi és (fekete) kereskedelem-történeti kutatások eredményeit. A kötetben való tájékozódást személy- és helységnévmutató segíti. Kutatási területem révén a határkérdés és a csempészettörténet témáját, illetve e téma - a kötet előszavában részletezett - kutatási nehézségeit (rossz forrásadottságok, előzetes kutatások hiánya) magam is jól ismerem. Emiatt is határozottan állíthatom, hogy Bencsik Péter komoly feladatot vállalt magára figyelemfelhívásnak - egy kiterjedt kutatás kezdőlépésének - tekintett kötetével, különösen, ha a kismonográfiában felvetett, rendkívül szerteágazó kérdésekre, illetve az ehhez kapcsolódó kutatás térbeli dimenzióira (is) gondolunk. Nem túlzás azt állítani, hogy Bencsik a vármegyei levéltárakban sok esetben tűt keresett a szénakazalban, ennek ellenére rendkívül alapos és gondos munkát végzett, miközben - ha nem is teljeskörűen, de - részletekbe menően és kritikus szemlélettel rekonstruálta a határrezsim 1920-as évekbeli működését, illetve a határ menti életet szabályozó rendelkezéseket és a benne élő emberek mindennapi életét, konfliktusait. Nagy Adrienn EGY VILÁGRASZÓLÓ TÖRTÉNET Az 1956-os magyar menekültválság kézikönyve Szerk. Kecskés D. Gusztáv - Scheibner Tamás ELKH BTK Történettudományi Intézet, Bp. 2022. 692 oldal Magyarország a 20. században (csökkenő) méretéből és földrajzi helyzetéből adódóan ritkán játszott meghatározó szerepet a globális történelemben. Az 1956. október 23-án kitört forradalom és szabadságharc, majd annak leverése és az ezt kiváltó kényszerű migráció azonban világszerte ismertté tette az országot. Az 1956. november 4-én megindult szovjet támadás, majd a politikai visszarendeződés és megtorlások miatt a következő hónapokban mintegy 200 000 ember hagyta el az országot. Az 1989-es kelet-európai rendszerváltozásokig hivatalosan „ellenforradalomként” definiálták az eseményeket, és a külföldre kényszerült magyarok sem kaphattak helyet a szocialista kánonban. Ennek következtében az 1980-as évek végéig az 1956-os magyar menekültkérdéssel csak nyugat-európai és tengerentúli szerzők foglalkoz(hat)tak. 1990 után - ahogy a forradalmi eseményekkel, úgy a menekültkérdés részleteivel kapcsolatban is - számtalan új forrás és kutatói szempont került előtérbe. A kutatók leginkább a menekülés személyes történetei és az integráció folyamatai iránt érdeklődtek, aminek következtében majd’ minden befogadó országra vonatkozólag elkészültek - igaz eltérő mélységben és minőségben - az ’56-os menekültek történeteivel foglalkozó munkák. A tárgyalt kötet — ahogy arra az alcím is utal — egy olyan kézikönyv, amely átfogó képet ad a menekültválság történetéről, annak állomásairól, legfontosabb adatairól, számairól, valamint a nagyobb befogadó államok politikai és társadalmi viszonyulásáról és egyáltalán: a világ közvéleményében kialakított képről. Az 1956-os magyar menekültkérdés ugyanis olyan nemzetközi ügy lett, amely új irányokat és közös eljárásmódokat indított el a migráció globális kezelésében. Menekültválságok korábban is voltak, ám azok nem kaptak ekkora figyelmet, SZÁZADOK 158. (2024) 3. SZ. 596-598. 596
