Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bencsik Péter: Demarkációs vonaltól államhatárig. A határ menti társadalom és konfliktusai az 1920-as években (Nagy Adrienn)
TÖRTÉNETI IRODALOM A háború hosszú árnyéka címet viselő első fejezet a „Nagy Háború” határátlépéssel kapcsolatos következményeire helyezi a hangsúlyt, bemutatva, hogy az első világháború kitörése, majd eszkalálódása, továbbá a korábbi állami-birodalmi keretek felbomlása, az 1918 utáni utóháborúk elhúzódása, az új határvonalak létrejötte miként vetett véget a korábbi szabad világnak, az útlevél és vízum nélküli határátlépési mechanizmus „idilljének”. Ezzel összefüggésben pedig - a nyugatias, rendvédelmi jellegű határrezsim rendszeréből kiszakadó, attól eltávolodó - Magyarország miként talált „helyet” a katonai jellegű, zártabb keleti határrezsim rendszerében vagy helyesebben: a Nyugat és Kelet közötti átmenetben. (Mintegy megkönnyítve az ország második világháború utáni szovjetizálását is.) A fejezet számba veszi azokat a háborús és egyéb körülményeket, folyamatokat (például a kötött gazdálkodás bevezetését, az áruforgalom belföldi, illetve inter- és transzregionális korlátozását, a jogszabályi környezet félévenkénti változását, a nacionalizmus és protekcionizmus erősödését, az államhatárok megszilárdulását), melyek egyrészt életre hívták a határok fokozott ellenőrzését, másrészt a harcok elükével is életben tartották azt. Ezzel generálva egy - a későbbi fejezetekben részletezett - lakossági és állami érdekkülönbséget, folytonos divergenciát, szembenállást. A határőrizeti rendszer legfőbb sajátosságait bemutató - Őrzök a strázsán címet viselő - második fejezet elsősorban az állami érdekeket, illetve szabályokat a határkerületben betartatni hivatott hatóságok tevékenységére, illetve a határőrizet átalakulására, militarizálására helyezi a hangsúlyt. A szerző egyrészt szemlélteti a rendvédelmi/határőrizeti szervek (pénzügyőrség, csendőrség, államrendőrség, vámőrség) és a határt járó (legálisan/illegálisan átlépő) vagy csak a határ mentén élő helyi lakosság viszonyát, kapcsolatuk hektikusságát. Másrészt felvázolja a hatóságok „nemkívánatos elemek” (például a galíciai bevándorló/menekült zsidók, illetve a határon túli, nem magyar nemzetiségűek) és kémek elleni harcát, hangsúlyozva, hogy a kémektől való félelem - a bizalmatlan légkör, illetve a háború okozta feszültség(ek) határokon való kivetülése következtében — nem csak Magyarországon volt jellemző. A hergelés, a gyűlöletkeltés, a határátlépés diszkriminatív jellegű korlátozása, a kiutasítás, kitoloncolás és vízummegtagadás - más-más módokon, de - mindenütt része volt a kelet-közép-európai államok politikájának. Az ezt követő fejezetek (3-7.) már az illegális határátlépés jelenségével, illetve annak különböző jogi eseteivel foglalkoznak, bemutatva az ország legkülönbözőbb határ menti vidékén élő, mégis azonos problémákkal és kihívásokkal szembesülő emberek próbálkozásait, a szabályok kijátszására tett sikeres vagy sikertelen kísérleteit. Az első világháború után Kelet-Közép-Európában sok más helyen (így a lengyel-német, a csehszlovák-német és a lengyel-román határon) is problémát okozott, hogy az addig összetartozó határ menti területeken határváltozásra került sor. A határ menti társadalomban és annak konfliktusaiban tehát ahány határszakasz, annyiféle határjelleg, határfelfogás tükröződött. Van azonban, ami mindenhol azonos. Hiszen a határőrizet kiépítése, a demarkációs vonalak megmerevedése, a kettősbirtokosság, a kishatárforgalom megszervezése, az elszakított családok kapcsolattartásának megkönnyítése, a kémek és csempészek elleni harc - sok egyéb mellett - a határ minden pontján problémát, illetve megoldásra váró feladatot jelentett. Ezt a kötet esettanulmány jellegű, a lakossági reakciókra fókuszáló fejezetei a továbbiakban szemléltetik. A Rokonlátogatók elnevezésű harmadik fejezet példákat és történeteket hoz a személyes, illetve az állami szinteken is propagált revízió reményében táplált magyar-magyar kapcsolattartás nehézségeire, a szomszéd faluba tett rokonlátogatások körülményességére. Bemutatva, hogy a határ menti közösségek hogyan fogadták vagy utasították el azt, hogy a határon túlra került családtagjaik, barátaik meglátogatása már nem egyszerű kirándulásnak, hanem akár törvénybe ütköző tettnek is minősülhetett. A szabályos határátlépéshez hatósági okmányra/igazolványra volt szükség, ám ezek beszerzése - például a határátlépési pontok szórványossága miatt - kö594
