Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szeghy-Gayer Veronika: Tost László, Kassa polgármestere (Czáboczky Szabolcs)
TÖRTÉNETI IRODALOM „földijük” részletes élettörténetét. Ez a könyv azonban nemcsak a kassaiak számára válhat fontossá, jóllehet a laikusok részéről gyakran (f)elhangzik, hogy „ez csak az ottaniakat érdekli”, illetve ismerősen csenghet az a frázis is, hogy „a könyv szereplői és annak rokonsága örömét leli majd benne”. Mielőtt megválaszolnám a kérdést, hogy sikerült-e a szerzőnek rácáfolnia ezen kijelentésekre, érdemes szemügyre venni, honnan is származik a könyv megírásának gondolata. Szeghy-Gayer Veronika érdeklődését egy Moyzes utcai, egyedi stílussal bíró kassai bérház keltette fel. Az épületről kiderült, hogy tulajdonosa Tost Lászlóné Horváth Mária volt, akinek a férje az első bécsi döntés után Magyarországhoz került Kassa polgármestereként működött, és akivel később, uralmuk idején brutális módon végeztek a nyilasok. Innen jutott el a szerző nemcsak Szlovákia és Magyarország különböző levéltári gyűjteményeihez, hanem a Tost család leszármazottaihoz is, akik olyan információkkal is ellátták, amelyekről az írott források nem tanúskodhattak. A mű elején az életrajzokra általában jellemző, klasszikusan száraz - azaz névvel, születési dátummal és hellyel ellátott — fejezetkezdés helyett az olvasó a Tost család első magyarországi tagjaival ismerkedhet meg, akik Habsburg József főherceg nádorsága idején a Lajtán túli területekről érkeztek Budára, és magukkal hozták a modern kertészeti technikák ismeretét is. A kötet betekintést enged a kiegyezés utáni Sáros vármegye legészakibb szegletében fekvő Zboró életébe is, amely a falu felett magasodó, egykor a Rákócziak tulajdonában lévő Makovica váráról ismert. A település köztiszteletben álló családjának egyik sarját, Graf Jusztinát vette feleségül Tost Károly, aki később a Deák-párt, illetve a Szabadelvű Párt helyi képviselőjeként tevékenykedett. Az ifjú pár úgy döntött, hogy Zborón alakítja ki otthonát, ahol fiaik, László és Barnabás elemi iskolai tanulmányaikat szlovák nyelvű közegben végezték el az 1880-as években. Apjuk „egyik fiát a haza, másikat Isten szolgálatába állította”. (46.) Kassai kötődésük középiskolai éveik alatt alakult ki, bár László egy rövid ideig a szepesi Lőcse főreáliskolájának diákja is volt. László felesége annak a Horváth Józsefnek volt a legkisebb gyermeke, aki 1849-ben Schlick tábornok csapatai ellen harcolt a kassai csatában. A friss házasok a zempléni Sztropkó melletti Duplínra (Bányavölgy) költöztek, ahol 1903-ban megszületett fiuk, Tost Gyula, aki „mindig is a tiszti pályáról álmodozott” (160.), s mivel az impériumváltást követően nem kívánt a csehszlovák hadseregben szolgálni, a trianoni Magyarországon telepedett le. A Ludovika Akadémia elvégzése után a Honvédelmi Minisztériumban, majd a Légügyi Hivatalban dolgozott az 1930-as évek folyamán, pályafutásának csúcsát viszont 1940 februárjában érte el, amikor Horthy Miklós a szárnysegédjévé avatta. Amellett, hogy Horváth Mária „menekült a lehetőségek nélküli világból” (60.), vagyis Duplínból, férjét 1909-ben a Kassán állomásozó IV. magyar királyi kataszteri helyszínelési felügyelőség becslőbiztosává nevezték ki, ami előre jelezte új lakhelyüket. A szerző egy teljes fejezetet szentelt a kassai Tost-palotának, amelyet Mária 1911 augusztusában vásárolt meg huszárhadnagy édesapja utáni örökségéből, s amelyben a család a végső fészkét kialakíthatta. A lakók bemutatásával Szeghy-Gayer a város nemzetiségi és társadalmi képét kívánta árnyaltan ismertetni. A századforduló városi miliőjében érezheti magát az olvasó, amikor a bérháztulajdonosok átlagos napi teendőivel és terheivel szembesül. A kassai Gazdasági Akadémiát elvégző Tost László végül a hivatalnoki pályán érvényesült: egy kétéves máramarosszigeti kitérőt követően Kassán földadó-nyilvántartási biztos lett a helyi királyi pénzügyigazgatóságon. Később, a Monarchia összeomlása után a csehszlovák állam fennhatósága alatt is folytatta munkáját, miután annak hűségesküt tett. Szeghy-Gayer tényszerűen rajzolja meg az 1918-1919 közötti bizonytalan és turbulens hónapokat, illetve azt, hogy az új államalakulatban milyen (élet) helyzetek várták a korábbi elitet a „Kelet metropoliszában”. Míg testvére, Barnabás - városi plébánosként és az Országos Keresztényszocialista Párt vezető személyeként — a kassai magyar közélet egyik legprominensebb személyévé vált, László 1921-ben kénytelen volt Árva vármegye egykori központjába, Alsókubinba költözni, mivel 591
