Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nógrády Árpád: Sáros vármegye – Comitatus Sarosiensis (Lakatos Bálint)
TÖRTÉNETI IRODALOM Nagysáros, Sóvár vagy Szinye adatsorának tárgyalása kifejezetten terjedelmes — ezek belpolitikai események vizsgálatára vagy társadalomtörténeti jelenségek elemzésére is alkalmas alapanyagot kínálnak. Az újítás részeként a települések tárgyalása után külön tematikus egységeket találunk. Ezek A megye vízrajza (a vizek betűrendjében), A megye domborzata és erdőségei (külön alfejezetekben a hegyek-völgyek saját nevük betűrendjében, a bércek-halmok a birtokok névrendjében, de folyamatos sorszámozással, illetve az erdők ugyanilyen elrendezésben, sőt a határjárásokban említett fafajták és cserjék névjegyzéke is szerepel), végül az Utak, átkelők, hidak és vámok leírása birtokok szerint (szintén a birtokok betűrendjében, egyúttal folyamatos számozással). A sorszámok a tematikus térképeken ábrázolt elemek azonosítására szolgálnak. A térképek összesen tizenhárom különálló lapon (I —XI., az I. és V. térkép kétlapos), a könyv borítójával egyező grafikájú, külön papírtokban találhatók. Felsorolásuk csak e tok fülén olvasható, a könyv tartalomjegyzékében - érthetetlen módon - nem szerepel. Sorrendjük lazán követi a könyv beosztását. Az I/a és I/b lap a megye kialakulását mutatja be hét kisebb-nagyobb, szöveges magyarázatokkal kísért számozott térképen, a II. a korábbi kötetekből megszokott voltaképpeni főtérkép: Sáros vármegye települései a 13—14. században, míg az egyházas helyeket egy külön térkép, a III. számú ábrázolja. A IV. és V/l-2. a tematikus részek adattartalmát megjelenítő domborzati-vízrajzi térkép (IV.), illetve az úthálózat és vámhelyek (V.) térképe. Utóbbinál az V/l. az „autósatlasz”, azaz a települések névrajzát is feltüntető, az úthálózat áttekintését szolgáló térképlap, míg az V/2. az egyes utak, útszakaszok és vámhelyek könyvben szereplő sorszámát megjelenítő térkép, amely a pontos azonosításra szolgál. Mindez elsőre zsúfoltnak és bonyolultnak hat, de a szöveggel összeolvasva kitűnően használható. Nógrády jóvoltából külön térképlapokon tanulmányozhatjuk Bártfa (VI.), Eperjes (VIII.), Kisszeben (IX.) városok, illetve Sóvár és Sópatak ikertelepülések (VIII.) 14. század eleji településszerkezetét. A három városi térképlap 14. századi és 15. század eleji adatok alapján készített részletes rekonstrukció, az alcím szerint „a közvetlen forrásokból megismerhető legkorábbi állapot”, olyan, szerényen „megjegyzéseknek” nevezett kísérőszöveggel, amely a könyvben nem szerepel, viszont e városok fejlődését összefogó ttan, mégis részletesen tárgyalja. A sort a korábbi kötetekből szintén ismerős, birtokviszonyokat bemutató két lap, az 1250 körüli állapotot (X.), illetve az 1330 körüli viszonyokat megjelenítő térkép (XI.) zárja. Mindkettő szép színezésével tűnik ki, a XI. számú ráadásul még Engel Pál térképének színvilágát is megidézi. Láthatólag Nógrády Árpád nagyon szereti a térképeket, és ért hozzá, hogyan lehet a szöveges tartalmakat vizualizálni. Számomra csak a használatuk okozott némi nehézséget: bár méretük kezelhető, a könyv és esetenként több, egyidejűleg kiterített térkép összenézése körülményes, például ha egy birtok, útszakasz és hegy egymáshoz való viszonyát szeretné az ember átlátni. Lett volna létjogosultsága annak, hogy egyes térképek, jelesül az I/a és I/b magyarázó melléktérképei csak a bevezető tanulmány szövegközi ábráiként jelenjenek meg. Összességében Nógrády Árpád munkáját bízvást tekinthetjük Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza megújításának. A Sáros vármegye olyan kézikönyv, amelyre biztonsággal lehet támaszkodni. A szerzőnek csak azt kívánhatjuk, hogy műve ne „a Nógrády” legyen, hanem a „Györfíy-Nógrády-féle történeti földrajz” első új kötete, amelynek segítségével „bejárhatjuk” és „belakhatjuk” az Árpád- és Anjou-kori Sáros megyét. Lakatos Bálint 587
