Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nógrády Árpád: Sáros vármegye – Comitatus Sarosiensis (Lakatos Bálint)
TÖRTÉNETI IRODALOM A sorozat újraindítására és e frissített közlési koncepciónak a kipróbálására a se túl nagy, se túl kicsi Sáros megye alkalmasnak bizonyult. A hosszú évek munkájának eredményeiből a szerző már egy évtizede publikál kisebb-nagyobb résztanulmányokat (A Sóvári Sósok 1285. évi adománylevelei a Németh Péternek szánt emlékkönyvben, 2012; Három Sáros megyei birtokról a Draskóczy-emlékkönyvben, 2012; Sáros megye egyházas települései a 14. század végén a Solymosi-emlékkönyvben, 2014; Szmilnó föld és Makovica A Kárpát-medence környezettörténete című tanulmánykötetben, 2021), illetve több előadásán mutatványként láthattuk egyik-másik térképét is, ám most végre kezünkbe foghatjuk a teljes művet. A könyv az eddigi kötetekkel azonos méretben, de színes borítóval és külön térképtartó papírtokkal látott napvilágot. Megjelenését az Árpád-ház Program és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat támogatta, Weisz Boglárka és Zsoldos Attila lektorálták. A kötet szerkezetét és használatát ismertető bevezető, illetve a megye kialakulását bemutató tanulmány, amelynek rövidített változatát Nógrády már e hasábokon közölte (Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig, Századok 156. [2022] 871-892.), a magyar mellett teljes terjedelmében angol és szlovák nyelven is helyet kapott. (Az angol fordítás Pálosfalvi Tamás, a szlovák Csiba Balázs érdeme.) A szerző a bevezetőben ismerteti a feldolgozás módszerét, majd fejezetenkénti rendben a közlési elveket, formát és jelöléseket is. Mindezt a rövidítés]egyzék, a levéltári és könyvtári őrzőintézmények jegyzéke, valamint bibliográfia kíséri. Ezután következik a tartalmi rész. Első helyen A megye kialakulásának vázlata című tanulmány áll (a magyar mellett idegen nyelveken). Nógrády a korábbi köteteknél megszokott szerkezetben, de részletesebben mutatja be Sáros megye fekvését és táji tagolódását, vízrajzi és domborzati viszonyait, a honfoglalást és államszervezést követő meg- és betelepedést, illetve a terület tatárjárás előtti viszonyait. A térség határzóna voltának megfelelően a megyében a korai birtokstruktúra szempontjából is lényeges tagolóelem volt a gyepűsánc, amelynek megépítését határőrtelepek létesítése, különböző királyi népek telepítése kísérte. A sánctól délre fekvő törzsterületen található sóvári, illetve a sárosi királyi uradalmak bemutatása, „fejlődéstörténete” is plasztikus. A megyévé formálódás folyamata II. András, majd IV. Béla király birtokpolitikája, a nagy birtokadományozások, továbbá az I. Károly-kori konszolidáció időszakainak végigkövetésével bontakozik ki, amelyet a volt gyepűelvének egészen a 15. századig elnyúló benépesülése zárt le. Nógrády ezután - a 14. század eleji állapotra fókuszálva - Sáros megye társadalmi, gazdasági és etnikai viszonyait tárgyalja. Kitér az úthálózat, a vámhelyek és városfejlődés, illetve az egyházi igazgatás kérdéseire, és kellő óvatossággal a terület népesedési viszonyaira is tesz megállapításokat az 1332-1335 közötti pápai tizedjegyzékek adatai alapján, kontrollforrásként az 1427. évi megyei kamarahaszna-összeírás adatait is hasznosítva. A szöveget olvasva érzékelhető, hogy a szerző igen alaposan ismeri (szak)területét: a példák értő módon vannak összeválogatva, az érvelés meggyőző, a következtetések megalapozottak. Nógrády itt és az egyes települési szócikkek esetében is körültekintően felhasználja a nyelvészet eredményeit, a földrajzi névállomány időbeli rétegzettségét is regisztrálva. Ismertetése azt is tanúsítja, hogy Sáros példáján az erdőispánságokból alakuló megyék problémáját közelről tudjuk tanulmányozni. A munka törzse, legterjedelmesebb egysége A megye birtokai és települései című nagyfejezet. A korabeli leggyakoribb névalak alatt betűrendben szereplő települési szócikkek felépítése (1. forrásadatok, 2. ezek történeti értékelése, 3. a település mai állapota, lokalizációja) az előző kötetekét követi. Nógrády kiemelt figyelmet fordít a határjárások közlésére, és több településnél a birtoklástörténetet genealógiai táblával is kiegészíti. Ezáltal az olvasó áttekintheti például a dienesfalvi Komlósiak, a nyási erdőóvók, a Lovagháziak vagy a Vészverési-Mocsolyai család leszármazását. Egyes szócikkek, például Asgút, Deine, Eperjes, illetve 586
