Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nógrády Árpád: Sáros vármegye – Comitatus Sarosiensis (Lakatos Bálint)
TÖRTÉNETI IRODALOM Nógrády Árpád SÁROS VÁRMEGYE - COMITATUS SAROSIENSIS (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Uj sorozat.) ELKH BTK Történettudományi Intézet, Bp. 2022. 760 oldal, 13 térképmelléklet A történeti földrajz, a történeti topográfia magyarországi művelését mindmáig befejezetlen kézikönyvsorozatok kísérik. A Teleki József, majd Csánki Dezső és utóbb Fekete Nagy Antal által készített Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában ugyanúgy torzóban maradt, mint Györfíy György monumentális vállalkozása, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Ez utóbbi - a nevéből is következően - a 13. század végéig, pontosabban 1332-ig, egyes adatok felhasználásával egészen 1350 körűiig kitekintve dolgozza fel és mutatja be a Magyar Királyság településeinek adatait a korszak végére kialakult vármegyék rendjében. A sorozat 1963 és 1998 között eddig négy kötetben jelent meg, Pilis megyéig eljutva. Folytatására Györfíy halálát (2000. december 19.) követően huszonkét évet vártunk. A Györfíy örökébe lépett Nógrády Árpád, aki a folytatás nehéz és hálátlan feladatát megkapta, az új sorozatnak titulált munka első kötetében egyetlen megye, az északnyugati országrészen fekvő, ma teljes egészében Szlovákia területéhez tartozó, hajdani Sáros vármegye topográfiáját nyújtja. A két P betűs megye egyelőre kimaradt: a nagy területű és jó forrásadottságú Pozsony, illetve a jóval kisebb területű és forrásszegény Pozsega megye. Mivel azonban az új (al)sorozatban nem szerepel kötetszámozás, utóbb majd beilleszthetők lesznek a helyükre. Nógrády munkája hűen követi a Györfíy György által kialakított kereteket, ám a tárgyalás részletességét és az adatfeldolgozás módját is megváltoztatta. A változtatás lényege, hogy - a korszak forrásadottságainak megfelelően - a döntően birtokjogi tényeket rögzítő okleveles anyag alapján végzett topográfiai rekonstrukció alapegysége nem egy település, hanem egy birtok. Ennek határai változhattak, és területén több település is létrejöhetett. Tehát Nógrády munkája nem történeti helységnévtár vagy településtörténeti vázlat, hanem a települések rendjében ismertetett birtoktörténet. Egy megye így nem más, mint egy nagy puzzle, ahol a kirakós elemei az egymással határos birtokok. A forrásokból kiszedegethető adatmorzsák ekként nemcsak a helyükre illeszthetők, hanem kölcsönösen verifikálhatóvá is teszik egymást. A feldolgozás szükségszerű velejárója viszont az elemek lokalizációja és viszonyuk tisztázása. Magyarán a térképek megrajzolása a rekonstrukció egyenrangú része: az írott szöveg és a térképek egyszerre készültek, és a térképi megjelenítés segített a szerzőnek a források adatait értelmezni és ellenőrizni. Ez tagadhatatlanul rendkívül időigényes feladat. Nógrády Árpádnak nem csupán oklevelek ezreivel és elemi adatok sokaságával kellett dolgoznia, hanem a térképek számítógépes grafikai kivitelezését is el kellett sajátítania, illetve megrajzolásukat is el kellett végeznie. E térképek méltán önálló értékű tudományos teljesítmények. A sorozat történetében először színesek, részletes jelmagyarázattal, távolságmérést lehetővé tevő vonalas aránymértékkel vannak ellátva, és az áttekintő térképek keresőhálósak. A felhasználó így minőségileg más módon tud megismerkedni a vizsgált területtel. A feldolgozás módjának megváltoztatásához hozzátartozik, hogy a korábbi kötetekben külön nem tárgyalt vízrajz és egyéb természetföldrajzi névállomány, illetve az úthálózat külön egységekben és külön-külön térképlapokon szerepel. A településeket bemutató szócikkek is bővültek: egyrészt Nógrády teljes szöveggel kívánta közölni a topográfiai rekonstrukció legfontosabb forrásait, a határjárásokat, másrészt az 1332-es felső időhatárt Györfíynél rugalmasabban kezelte, és kellő óvatossággal akár 15. század közepi-végi adatokat is beemelt, ha ez a vizsgálat szempontjából indokolt volt. 585 SZÁZADOK 158. (2024) 3. SZ. 585—587.
