Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
MAGYARORSZÁG (ÚJRA)FELFEDEZÉSE a harmincas évekbeli „nagyszociográfiáktól”, melyek írói szinte minden kontroll nélkül adhattak teret politikailag kényes igazságaiknak és rögeszméiknek egyaránt.126 Az alapítóknak kisebb fricska lehetett, hogy az új sorozatban éppen a Darvas által kritizált riportázsstílust képviselő írók, vagyis Végh Antal és Moldova György örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Az ő esetük egyúttal azt is példázza, hogy még az ereje teljében lévő Kádár-rendszerben sem kellett minden lektori véleményt szolgaian teljesíteni. Végh és Moldova elemzett munkái legalábbis megjelenhettek a kért ideológiai korrekciók teljesítése nélkül. 126 Vö. Bartha Ákos: A „nagyszociográfiák” válságképe. In: A magyar szociográfia a 20-21. században. Szerk. Tóth Pál Péter. Bp. 2018. 107-121. 127 Moldova Gy: Tisztelet Komlónak i. m. 20., 51., 114-116. A németek kitelepítését érinti még: László-Bencsik 5..-Történelem alulnézetben i. m. 232. 128 Ortutay Gyula lektori véleménye Moldova György: Tisztelet Komlónak című művéről, 1970. febr. 20. RETÖRKILX.5. 28. doboz, 3. dosszié 129 Végh A.: Erdőháton, Nyíren i. m. 41. 130 Dupcsik Cs.: A magyar szociológiai gondolkodás i. m. 171. A bemutatott szociográfiák ugyanakkor több tekintetben is új színt hoztak a honi valóságirodalomba. A sorozat holisztikus jellege például a maga esetlegességeivel és korlátáival is több szegmensét tudta megmutatni a korabeli életnek, mint a parasztcentrikus Horthy-kori sorozat. Különös módon az alulnézeti látásmód is a hetvenes évekbeli sorozatban valósult meg László-Bencsik Sándor jóvoltából - és az ismertetett kompromisszumok árán. Harmadrészt, bár a hetvenes évek első felében az etnikai konfliktusoknak illett feloldódniuk az internacionalista testvériségben (ezt Cseres Tibor és Zám Tibor keserűen meg is tapasztalta), nem minden műben történt meg a teljes feloldódás. Az etnikai kérdésekre Moldova György volt a legfogékonyabb, aki a bukovinai székelyek kálváriáját és a „sváb kitelepítést” is érintette, igaz mindeközben ironizált egy „sváb származású” bányász beszédmódján.127 Ortutay Gyula, szóvá téve Moldova illetlenségét, épp az internacionalista tabusítás alatt tovább élő nacionalista gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot. „Javítandók között: a sváb származás [...] többször is előfordul azzal a mellékzöngével, ahogy mi magyarok általában ezt a sváb jelzést használjuk”128 — fogalmazott a néprajztudós. Nem lehetett egyedül beidegződéseivel; Végh Antal penészleki adatközlői szerint a jobboldali elfogultságokkal szintén aligha vádolható (apai ágon román származású) Darvas József az ötvenes években az alábbi kritikát fogalmazta meg a faluval szemben: „ez nem magyar falu. Ez egy elposványosodott állóvíz”.129 Moldova kiemelten foglalkozott a cigánysággal is, mely népcsoport a (máskülönben előszeretettel etnicizáló) népiek látókörén kívül esett a harmincas években.130 Moldova komlói szociográfiájában nyíltan írt a cigánysággal kapcsolatos problémákról, ám beszédmódja nem volt rasszista. Sőt, közölte a komlói „cigányiskola” 581
