Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
BARTHA ÁKOS növendékeinek igencsak kétségbeejtő heti étlapját is - szociológiai szempontból minden bizonnyal aggályosán, ám empatikusán és hasonló módon, ahogyan azt Szabó Zoltán tette az 1936-os A turdi helyzetként Kritikusabban állt bele a „cigánykérdésbe” Végh Antal. „Gondolom, Magyarországon a cigánykérdés nem faji kérdés, és a törvények kiterjesztése nem azt jelentené, hogy egy népcsoportot sértenénk meg igazságtalanul »nemzeti« önérzetében. De a humanizmus és a megértés jelszavával, hangoztatásával lovat adni a dologtalanság, a renyheség alá, kinek jó? [...] Nagyon indokolt a szalkaiak egyre türelmetlenebb felháborodása [...]. A község helyzetét előbbre vivő szándék, kellő megértés, de főként nagyon erős kéz szükséges Mátészalkán a cigánykérdés megoldására.”132 - fogalmazott Végh megbotránkoztató bizonytalansággal („gondolom”), ám egyúttal igazodva ahhoz a közrendészeti jellegű problémamegközelítéshez, mely az 1945-ös változásokat is átütötte, és még az MSZMP 1961-es (honi cigánysággal foglalkozó) párthatározatán is nyomot hagyott.133 Mindent összevetve azonban Moldova és Végh munkái által a magyarországi szociográfiák sikerdarabjaiban is láthatóvá vált a cigányság.134 131 Moldova Gy.: Tisztelet Komlónak i. m. 226. Vö. uo. 210., 220-230. A tardi helyzet „étlapszociográfiájához” lásd Némedi Dénes: A népi szociográfia. 1930-1938. Bp. 1985. 207. 132 Végh A.: Erdőháton, Nyíren i. m. 164., 165. Végh a tirpákoknak is szentelt egy rövid fejezetet. - Uo. 191-193. 133 Apor Péter: A hétköznapi hatalom. Politikai nyelv, szaktudás, társadalmi cselekvés. Bp. 2022. 69- 70., 80-84. 134 Moldova 1989-ben aztán Bűn az élet címmel írt (korántsem empatikus) botránykönyvet a cigányságról. 135 1945 kitüntetett helyéhez a kádári emlékezetpolitikában lásd Ungváry Krisztián: Social Resistance under the Kádár Regime and the “Right-Wing”. Enemies of State Security. In: Underground Streams: National-Conservatives after World War II in Communist Hungary and Eastern Europe. Ed. Rainer M. János. Bp. 2023. 162. A Magyarország felfedezése sorozatban publikáló, itt elemzett írók — eltérően a Sárközi-féle vállalkozás résztvevőitől - nem döntögethettek nyíltan tabukat, s a megtapasztalt cenzúrázás, a sokkalta nehezebben (vagy éppen sehogyan sem) felderíthető öncenzúrázás, valamint a „megyei ellenállás” nemcsak a lehetőségekre, de végső soron a megjelentethetett munkákra is rányomta a bélyegét. Természetszerűleg a legnagyobb tabu maga az egypártrendszer volt, de a szerkesztők igyekeztek vigyázni a „mezőgazdaság szocialista átszervezésének” rendszerhű elbeszélésére, illetve a Szovjetuniót érintő kényes kérdések mellőzhet) ésére is, jóllehet nem minden esetben jártak teljes sikerrel. A lektori vélemények és a megjelent munkák arról tanúskodnak, hogy 1956-nál jóval nagyobb hangsúlyt helyeztek 1945 megfelelő interpretációjára, vagyis a „régi” és az „új világ” éles elhatároltatására,135 aminek az említett ideológiai keretezésen túl oka lehetett az is, hogy az 1945- ös újrakezdés a szerkesztőbizottság tagjainak és a szerzőknek egyaránt fontos - és kevés (ön)tabusítással elbeszélhető - identitásképző „sorseseménye” volt. 582
