Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
MAGYARORSZÁG (ÚJRA)FELFEDEZÉSE vezetés is bátorította, mivel ezáltal olyan radikálisabb hangvételű - s ezért üldözött — munkák elől vonhatták el a figyelmet, mint például Haraszti Miklós Darabbére, amely éppen 1973-ban keltett országos botrányt.116 A Történelem alulnézetben az elvárásoknak megfelelően a szocialista brigádmozgalmat népszerűsítette, ám a sorok között a munkások nehézségei, önszerveződésük akadályozása is felsejlettek. A kompromisszum ára a kényes témák (például a szovjet hadifogság és a fusizás) kerülése volt. László-Bencsik maga arról írt visszaemlékezésében, hogy „az összes stiklit, amit ezrével megírtam, mind ki kellett hagyni, mert rossz fényt vetett az »uralkodó osztályra«”.117 A Történelem alulnézetben összeségében némiképp hasonló funkciót töltött be, mint a hivatalviselő falukutatók munkássága a Horthy-korszakban: úgy kívánt érvényes képet nyújtani elemzett témájáról, hogy kritikájával nem feszegette a rendszer határait.118 116 Horváth Sándor: Száz év magány? A magyarországi munkáskutatások nézőpontjai a 20. században. socio.hu 12. (2022) 1. sz. 30-31. 117 Varsányi Gyula: Az óriás és a hét törpe. László-Bencsik Sándor a szociográfiáról, az ellenzékiségről és a hetven százalékról. Népszabadság, 1990. november 17. 25. 118 „Hivatalos” falukutatóknak nevezhetünk mindenkit, aki a szociográfiai tevékenységet hivatalból űzte, így például a szociális tanácsadókat, a közegészségügyi szakértőket vagy a politikailag pozícionált társadalomtudósokat. Lásd Hivatalos falukutatók. A vidéki Magyarország leírása 1930 és 1940 között. Társadalomtörténeti forrásgyűjtemény. Szerk. Bíró Judit. Bp. 2006. 119 Lektori jelentés László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című könyvéről, n. n. 1972. márc. 31. MNL OL XXIX-I-34-b, 14/2. tétel. 120 Hegedűs András (1971. nov. 25.) és Gondos Ernő (d. n.) lektori véleménye László-Bencsik Sándor kéziratáról. RETÖRKILX.5. 29. doboz, 1. dosszié. 121 Lektori jelentés László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című könyvéről, n. n. 1972. febr. 29. MNL OL XXIX-I-34-b, 14/2. tétel. A könyvkéziratról szerencsés módon öt lektori vélemény is fennmaradt, köztük alighanem a szerző által felemlegetett „cenzoré” is. „A brigád-tagok teljesen őszintén beszélnek” — írja a bíráló — és „ezek a részek bizony lehangolóak, részben mivel valamiképpen kellemetlenül igazak, részben mivel az egyes személyeket s mai helyzetet kompromittáló butaságok”. Ilyen „igaz butaság” volt például, hogy „sokat beszélnek a szereplők a korrupciókról, lopásokról — eléggé általánosító hangsúllyal”. A „demoralizáló” részletekről - melyek miatt „húzások, javítások szükségesek” - listája is volt a névtelen lektornak,119 akinek döntő szava lehetett a kézirat sorsát illetően, mivel a szöveg intaktságát Hegedűs András és Gondos Ernő elragadtatott véleménye sem mentette meg.120 Pedig egy negyedik (szintén névtelen) lektor éppen a bátrabb hangvételt és a következtések levonását hiányolta, valamint az üres frázisok (például „visszaszorulóban van a régi bérmunkás szemlélet”) kiiktatását javasolta, mivel szerinte az olvasóban gyanú támadhat, hogy az író valamit elhallgat, „hőseinek gondolkodása, politikai beállítottsága túlságosan egységes, túlontúl lojális”.121 A fő viszonyítási pont mindazonáltal 579
