Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
MAGYARORSZÁG (ÚJRA)FELFEDEZÉSE reformier ve. 107 Ebben — miközben megrajzolta Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes és Csongrád „arcélét” — immáron egy alulról szerveződő, szakszerűen menedzselt, versenyre kész gazdasági és társadalmi berendezkedés mellett tett hitet, a lehetőségekkel és a regionális különbségekkel is számot vetve.108 107 Magyar Nemzet, 1971. május 13. 6.; Erdei Ferencváros és vidéke. Bp. 1971. (Gondos Ernő dátum nélküli lektori véleménye formalitás volt. Vö. RETÖRKIL X.5. 28. doboz, 3. dosszié.) 108 Bognár Bulcsu: A társadalmi terek újragondolásával város és vidékének egységéért. Erdei Ferenc 1945 utáni koncepciójának alakváltozásairól. Tér és Társadalom 36. (2022) 2. sz. 38-43. 109 Erdei Ferenc lektori véleménye Kunszabó Ferenc: „Tengernyi csepp” című írásáról, 1970. okt. 19. RETÖRKILX.5. 29. doboz, 2. dosszié. Vö. Kunszabó Ferenc: Sárköz. Bp. 1972. 110 Erdei Ferenc lektori véleménye Fekete Gyula „Éljünk magunknak?” című kéziratáról, 1971. ápr. 9. RETÖRKILX.5. 28. doboz, 1. dosszié. Támogató volt Gondos Ernő lelkesült lektorija is, d. n. Uo. 111 Koloh Gábor: A demográfiai átmenet problematikája: egy globális folyamat értelmezésének lehetőségei. Korall 22. (2021) 85. sz. 30-31. Erdei nemcsak szerzőként, hanem szerkesztőbizottsági tagként és lektorként is szerepet vállalt a Magyarország felfedezésében, s ebbéli feladatait nagy lelkesedéssel látta el. Egyik (nyolcoldalas) bírálatában például szóvá tette, hogy Kunszabó Ferenc Sárközről írt kéziratában „megrendítő leírások” vannak a „»kulákidőkről« és a kollektivizálásról” — kritikai észrevételei azonban mégsem ezeknek a kényes részeknek a korrigálására irányultak. Sőt, mint az alábbi észrevételéből láthatjuk, az idős Erdei képes volt a látens önkritikára is: „A 310. oldalon van egy megdöbbentő tétel, ami azonban, ha jól meggondoljuk, igaz. Hogy tudniillik, ha 1952-1953-ban az egész parasztság hallgatott volna a szóra és belépett volna a termelőszövetkezetekbe, a népgazdaság is, az egész rezsim is válságba került volna. Minél többet gondolkozom rajta, annál inkább elfogadom ezt a megállapítást is. De így, kurtán odavetve mégis emészthetetlen. Ajánlom, valaminő vázlatos, utalásszerű kifejtését.”109 A Rákosi-korszak földművelésügyi minisztere tehát nem törlésre, hanem kifejtésre ajánlotta a Rákosi-kori kollektivizálást élesen kritizáló gondolatmenetet. Erdei „lelkesen” támogatta Fekete Gyula Éljünk magunknak? című kötetének kiadását is, pedig lektori véleményében maga sem rejtette véka alá, hogy a kézirat szerzője „nem viszi a témát a marxista terminológia hálózatára”.110 Ez a mű ráadásul jóval kényesebb témát tárgyalt, mint a tudományos kutatók, az olaj munkások vagy éppen a Sárköz helyzete, mivel Fekete a Nők Lapjában lefolytatott - kétezer olvasói levelet eredményező — gyerekvállalási vitából ollózott össze egy kötetre valót. A vita sikerét jórészt a második demográfiai átmenetnek nevezett jelenség össztársadalmi megtapasztalása magyarázza, mivel ebben a folyamatban a termékenységi viszszaesés összekapcsolódott a család szerepének átalakulásával, a társadalmi normák megváltozásával és az egzisztenciális igények növekedésével.111 Magyarországon ráadásul ezek a folyamatok egy elöregedő társadalomban játszódtak le, ami makroszinten nemzetgazdasági kockázatokkal fenyegetett, mikroszinten pedig leginkább 577
