Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
MAGYARORSZÁG (ÚJRA)FELFEDEZÉSE A politikai-ideológiai korlátok ugyanakkor egyáltalán nem eredményeztek teljes kritikátlanságot. Sőt, a szerkesztőbizottság kifejezetten igényelte a hibákra történő rámutatási, a „konstruktív kritikát”, annak demonstrálását, hogy a szocializmusban lehet és érdemes szabadon írni. Erre vonatkozóan fontos forrásnak számít két datálatlan, 1971 végén vagy 1972 elején keletkezett szerkesztőbizottsági jelentés, melynek szerzői nyugtázták ugyan a sorozat eddigi jó sajtóvisszhangját, ám a hiányosságokról is referáltak. „Ismeretes, hogy a harmincas években megjelent művek között is csak egy sorolható a remekművek közé, ezért nem róható fel a mi sorozatunknak, hogy a remekmű még késik. Az azonban igen, hogy a sorozat eddigi kötetei nem olyan érdekesek, mint amilyenek lehetnének. Tagadhatatlanul »felfedeznek«, de kissé óvatosak. Szerzőik, a szerkesztőikkel együtt, meggyőződéssel mondanak le az ellenzékiségből adódó olcsó népszerűségről, de a sikeresen előrehaladó szocialista építés gondjainak és nehézségeinek ábrázolása az eredmények felmutatása mellett, nem ellenzékiség. A higgadt társadalomkritikai hangra ennek a sorozatnak szüksége van, egyebek között a sorozat hitele megőrzéséért is.”52 A hőskor hagyatéka — érezhető módon — frusztrálóan hatott a szerkesztőbizottságra, melynek tagjai nem akartak szembenézni azzal a ténnyel, hogy míg a Puszták népe tartós sikerét annak kiemelkedő irodalmi minősége szavatolta, addig Illyés népi szociográfustársait sok minden jellemezte, de „higgadt társadalomkritikai hang” bizonyosan nem. Sőt, éppen lázadó hangvételüknek köszönhették sikerüket, s ebből a perspektívából nézve a Művelődésügyi Minisztérium által szponzorált „felfedezés” nehezen minősíthető másnak, mint fából vaskarikának. 52 A „Magyarország felfedezése” sorozat szerkesztő bizottsága a sorozat hogyan állásáról, d. n. RETORKIL X.5. 28. doboz, 1. dosszié. Tartalmilag megegyezik ezzel a Művelődésügyi Minisztérium irodalmi osztálya által bekért jelentés. Vö. Feljegyzés a „Magyarország felfedezése” szociográfiai sorozat helyzetéről és perspektíváiról (1972). Uo. 29. doboz, 1. dosszié. 53 A „Magyarország felfedezése” sorozat szerkesztő bizottsága a sorozat hogyan állásáról, d. n. RETÖRKILX.5. 28. doboz, 1. dosszié. 54 Feljegyzés a „Magyarország felfedezése” sorozat ügyében, 1968. máj. 2. RETÖRKIL X.5. 28. doboz, 1. dosszié. „Az a baj, hogy a kritikusabb hangvételű kéziratok útja nagyon körülményes. Realizálódásuk ideje igen elhúzódik” — tette hozzá mindehhez szomorkásán a fent idézett jelentés névtelen szerzője,53 aki (az írók szövetségéhez méltatlan, hivatali bikkfanyelven írt) megjegyzésével a megyei pártapparátus ellenállására utalt. A közigazgatás alsóbb szintjeinek viselkedése e tekintetben igen hasonlított az 1945 előtti idők kapcsán gyakorta emlegetett szolgabírói mentalitáshoz. A sorozatszerkesztők már 1968 májusában arra panaszkodtak, hogy „tapasztalataink szerint a Művelődésügyi Minisztériumban aláírt megbízó levél nem sokat segít. Hathatósabb segítségre van szükség.”54 Zám Tibor esete azt példázza, hogy Darvas tekintélye a bajok megszüntetéséhez nem volt elég „hathatós”. Zám 567
