Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
MAGYARORSZÁG (ÚJRA)FELFEDEZÉSE teljesítményének fényében: munkásságuk behódolásként, valóságfeltárásként vagy esetleg ezek egyfajta sajátos keverékeként értékelhető. Az áttanulmányozott iratokat a korabeli nyilvánosság szerkezetére és működésére vonatkozóan is elemeztem. A sorozat indulása A Magyarország felfedezése című sorozatot 1967-ben a Darvas József elnökölte Magyar írók Szövetsége indította útjára, kifejezetten az 1937-es, Sárközi György által megálmodott és szerkesztett sorozat utódjaként. Sárközi, az Athenaeum Kiadó második világháború idején elpusztított lektora így fogalmazott céljaikról 1937-ben: „A kötetek tulajdonképpen nem tudományos szociográfiák kívánnak lenni [...], hiszen ehhez évtizedes előmunkálatokra volna szükség, hanem elsősorban írói munkák. [...] Az írók nyíltan vállalják, hogy [...] széleskörű közönség érdeklődését kívánják ráirányítani a legégetőbb magyar sorskérdésekre, és ebben a törekvésükben minden érdekre való tekintet nélkül a tiszta igazságot akarják feltárni”.13 Sárközi tíz íróval kötött szerződést, miután egy térképen „vastag kék vonalakkal” felosztatta velük a megírandó régiókat.14 A nagyszabásúként induló vállalkozás végül tiszavirág-életűnek bizonyult, és 1938-ban — kül- és belpolitikai okok miatt — el is halt. Mégis, ebben a sorozatban látott napvilágot Féja Géza Viharsarok című munkája, Erdei Ferenc Futohomokyz és Szabó Zoltán Cifra nyomorúsága vagyis három emblematikussá váló és a maga korában nagy vihart kavaró, Féja esetében bírósági eljárást is eredményező szociográfia. 13 Idézi Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom: a harmadik reformnemzedék. New York 1983. 225. 14 Féja Géza: Szabadcsapat. Életregény. Bp. 1965. 382. A térképek nem csupán a nagypolitika színpadán játszottak különleges szerepet a két világháború közti korszakban. A pángermán agitációtól tartók - így például Sárközi és népi író barátai - kedélyeit a Harmadik Birodalomból érkező, térképekkel ellátott (propaganda) anyagok borzolták a harmincas években. Vö. Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Életút és utóélet. Bp. 2019. 234. A térképek kitüntetett szerepéhez a két világháború közti közép- és kelet-európai határrégiókban lásd Peter Haslinger: Visions of Stability and Anxiety. The Mediatic Building of Nations and Border Regions, 1918-1930. In: The Mediatization of War and Peace: The Role of the Media in Political Communication, Narratives, and Public Memory (1914-1939). Eds. Christoph Cornelissen — Marco Mondini. Berlin—Boston 2021. 215—239. 15 Lásd például Darvas József „csendőrkartonját”. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) K 150 Belügyminisztériumi levéltár, Általános iratok, VII-9/b. Az új sorozat résztvevői tehát egy Horthy-kori civil kezdeményezést kíséreltek meg újjáéleszteni a konszolidálódott Kádár-korszak puha diktatúrájában. A körülmények a tekintetben is eltérőek voltak, hogy 1921 és 1939 között Magyarországon nem volt előzetes cenzúra, jóllehet több népi író a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy mindez nem jelentett teljes sajtószabadságot, és az ügyészség - más hatóságok mellett15 - árgus szemekkel figyelte a „nemzeti keresztény” (dis)kurzushoz nem illő 559
