Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
BARTHA ÁKOS Magyarországon a szociográfia elsősorban a népi írók munkásságával kapcsolódott össze, így nem különösebben meglepő, hogy a népiek oroszlánrészt vállaltak a műfaj felélesztéséből a hatvanas években. Ennek politikai akadálya sem volt ekkor már.8 A Hazai kis tükör című 1961-es kötetben például Illyés Gyula, Féja Géza, Szabó Pál, Németh László, Erdei Ferenc és Boldizsár Iván is közölt szociografikus írást,9 két évvel később pedig Féja Géza {Sarjadás, 1963) és Kodolányi János {Baranyai utazás, 1963) jelentkezett önálló szociográfiával (utóbbi fiával együtt jegyezte munkáját). A népi írók immáron szépkorúvá lett első vonala mellett időközben a fiatalabb generáció körében is teret nyert a valóságirodalom. Közülük kiemelkedik Csák Gyula Mélytengeri áramlása (1963), valamint — a Csáknál kritikusabb — Csoóri Sándor Tudósítás a toronyból (1963) című munkája.10 írószövetség iratai (a továbbiakban: X.5.) 29. doboz, 1. dosszié. 8 A népiek és a hatalom bonyolult viszonyához a Kádár-korszakban lásd Papp István: A magyar népi mozgalom története 1920-1990. Bp. 2012. 245-273. 9 Hasonló, szociografikus gyűjteményes kötetek a hatvanas évekből: A valóság vonzásában I-II. Szerk. Gondos Ernő. Bp. 1963; Tájak, gondok, emberek. Szerk. Gondos Ernő. Bp. 1965; Szemmértékkel. Vál. Szabó József. Bp. 1967. 10 Babosi László: „Üzenet” az „Állóvízéből. A Penészlek-vita (1968-1969). Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 51. (2016) 2. sz. 34.; Pap Milán: Tudósítások a toronyból. A népiek és a kádári szövetkezesítés. In: A népi gondolat a 20. században. Szerk. Novák Attila - Pap Milán. Bp. 2022. 133-142. 11 Kiss László: Állóvízi vihar. Valóság 44. (2001) 9. sz. 65-66. 12 A tanulmány időkeretét politikai és személyi okok magyarázzák. Politikai szempontból lényeges, hogy az új gazdasági mechanizmus 1968-ban elindult reformkísérlete, mely a Magyarország felfedezésének is egyfajta medre lett, 1972-re megfeneklett. Nem kevésbé fontos, hogy 1971-ben Erdei Ferenc, 1973-ban pedig Darvas József távozott az élők sorából a sorozat szerkesztőbizottságából. Mindez átrendeződést eredményezett; ekkor került be a szerkesztőbizottságba az új nemzedéket képviselő Huszár Tibor szociológus is. A szociográfia újbóli feltűnését nem mindenki fogadta pozitívan: egyesek időszerűtlen „burzsoá” pótcselekvésnek tartották az ellenzékieskedő műfaj újbóli térnyerését.11 A szellemet azonban már nem lehetett visszazárni a palackba, és a hatalomnak voltaképpen ez nem is állt érdekében. Olyannyira nem, hogy a reaktiválódott műfaj 1967-ben intézményes kereteket kapott a Magyarország felfedezése című szociográfiai sorozattal. Tanulmányomban e sorozat első hat évét tekintem át a megjelent munkák, a vonatkozó levéltári, oral history és sajtóforrások, valamint a rendelkezésre álló szakirodalom alapján.12 Legfontosabb kútfőim a kéziratokról készült lektori jelentések és egyéb szerkesztőbizottsági anyagok voltak, melyeket a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltárban (a Magyar írók Szövetsége iratanyaga), valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (a Szépirodalmi Könyvkiadó iratanyaga) kutattam. Forrásaimból elsősorban arra a kérdésre kerestem választ, hogy az elemzett Kádár-kori szociográfusok hogyan használták ki saját lehetőségeiket a harmincas évekbeli „hőskor” 558
