Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ordasi Ágnes: A fiumei elitcsoportok és a bosnyák vasúti összeköttetés dilemmái a dualizmus korában
ORDASI ÁGNES és az észak-boszniai fa, valamint a szilva60 nagyarányú olcsó importálásában, majd exportálásában.61 60 Edvi Illés Sándor: A Magyar Királyi Államvasutak és az üzemükben levő Helyi Érdekű Vasutak áruforgalmi viszonyai. Kereskedelmi monográfia I. Bp. 1896. 35. 61 Közgazdasági Hetiszemle. Magyar Vaskereskedő, 1904. május 22. 13. Többen rokonaik és/vagy üzleti kapcsolataik révén még kereskedelmi kirendeltséggel is rendelkeztek ezeken a területeken. 62 Pelles Márton: Borkereskedőből hajótulajdonos - Giovanni Riboli fiumei kereskedelmi vállalatainak története 1895-1915 között. In: VI. Interdiszciplináris Doktorandusz Konferencia. Tanulmánykötet. Pécs 2017. 417-426. 63 DARI 7, Ált. 162. d. 492/1888. Jelentés a fiumei kormányzónak a trieszti fogyasztási adó kezeléséről, 1888. máj. 3. 64 OrdasiÁ.: A faipar és a fakereskedelem i. m. 65 Sucevic-Mederal, Kresimir: Businessman - The Case of Ossoinack Family and Fiume. Collegium Antropologicum 41. (2017) 4. sz. 351-360. 66 Pelles M.: A fiumei kikötő és a magyar kereskedelmi tengerészet i. m. A faáru-kereskedelem jelentős részét az Adria Hajózási Rt. bonyolította le nyugat felé. 67 Erdösi Ferenc: Fiume Magyarország világra nyíló tengeri kapuja, a 20. század elején. Területi Statisztika 60. (2020) 6. sz 742-759.; Gönczy Béla: A magyar-dalmát vasút. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője 28. (1909) 7. sz. 73-77. A fiumeiek számára a dalmáciai bor fontossága egyrészt annak exportértékéből eredt. Ennek ellenére Fiume borimportőr kikötőnek számított, és a helyi fogyasztási igényeit is a behozott borokból fedezte.62 Másrészt Fiumében a bort városi fogyasztási adó sújtotta, ami azt jelentette, hogy forgalmazási árát magasabban szabták meg. A borkereskedők mellett a fiumei kocsmárosok, vendéglősök, fuvarozással és a raktározással foglalkozók is különösen érdekeltek voltak tehát abban, hogy a bort nagy tételben, a lehető legolcsóbban szerezzék be, és minél nagyobb haszonra tegyenek szert.63 Hasonló jelentőséggel bírt a fa behozatala, majd annak értékesítése. A fiumei városvezetés olcsó határőrvidéki és boszniai fa iránti érdeklődésének az volt a fő oka, hogy a Karszt-hegység kopár erdői nem tudták kielégíteni a fiumei gyárak és az építőipar igényeit, valamint az export, a külföld (főleg Nyugat-Európa) növekvő fa- és faszénszükségleteit. A városatyák mindent elkövettek annak érdekében, hogy a faforgalmat Fiumébe tereljék, illetve személyesen is egyre gyakrabban keresték fel az erdőben gazdag balkáni vidékeket.64 A fiumeiek bor- és fakereskedelmi tevékenysége több vonatkozásban is átfedéseket mutatott. Ahogy az Ossoinack család, a város egyik legsikeresebb nagykereskedő és nagyiparos famíliájának a példája is igazolja, a bor- és fakereskedelemmel foglalkozók csoportjai gyakorta nem különültek el egymástól.65 S míg a Dalmáciából importált olcsó bort jelentős részben a bosnyák piacokon értékesítették, addig a boszniai farakomány - a nyugat-európai államok66 mellett — az erdőkben szűkölködő dalmát városokba érkezett. Hiszen a bor tárolásához és szállításához is hordókra, dongákra, vagyis fára volt szükség.67 514
